Szlovákiai „Terminátor”

„Visszatérek!” Ez volt az az ominózus mondat, amit a terminátor mondott az első filmben, majd egy autóval átszakította a falat. Schwarzenegger osztrák akcentusának köszönhetően ma is ott cseng szinte mindenki fülében. A Hídnak is kellene valami hasonló fülbemászó szöveg, mert ez a sikermozik egyik titka. A jó forgatókönyv, a kiváló színészek, a szakmailag topkategóriás rendező és persze jó sok pénz a producerek zsebéből.

Mondjuk ez szinte mindegyik pártra ráférne Szlovákiában. A mókuskerék gyúrásában már jók vagyunk, hisz körbe-körbe ugyanaz megy, azonban az szinte biztos, hogy a lejárt mozifilmekre már kevesen vesznek jegyet. (Esetleg csak a fanatikusok.)

Mikor túl sok réteget húzunk le egy filmről, akkor már a harmadik vagy épp a negyedik résznél eléggé hanyatlik a minőség, egyre kevesebb a néző, a tartalom a lejtőn lefelé megindul, és csak az igazán kedvelők fogják megnézni. Egy hollywoodi fi lm esetében lehet, hogy a rajongók el tudják tartani az egykori sikerfilmek hanyag folytatásait, azonban a magyar politikai életben túl kevesen vagyunk ehhez. Nem tudjuk eltartani a ZS kategóriás filmeket.

Egy jó rendező/író sem tudja igazán, hogy sikeres lesz-e a filmje, de reménykedik. Viszont tisztában van azzal, hogy a generációs igények változásával az adott mozgóképnek is változnia kell. Tehát az, hogy a magyar politikum mindig ugyanazt a káposztát melegíti fel, nem kell már úgy igazán senkinek. Hasonlíthatjuk a háromnapos bableveshez is, az sem jobb. Mikor negyedik nap megint enni kell belőle, akkor inkább visszafelé, mintsem előre…

Visszatért Bugár, a Híd újra nagyon Híd, az MKP és a Szövetség újra és újra, a Magyar Fórum élén továbbra is újra, mindenki jobbra és balra, egységre senki, csak neki a falnak (fejjel)... (Olvasni is kacifántos, igaz?) Teljes mértékben olyan, mint Schwarzenegger új sorozata, a Fubar… Jött a 75 éves akciósztár, lenyomott nyolc részt, szórakozott egy kicsit, a nézők félmosollyal megnézték, a hozam meg nullás vagy mínuszos lett. Mondjuk Arnoldnak nem számít néhány millió veszteség, azonban itt más a helyzet. Senkinek nem jutott még az eszébe az, hogy új forgatókönyveket kellene írni a régiek átdolgozása helyett? Természetesen új rendezőkkel, szereplőkkel, statisztákkal és producerekkel? (A 2015-ös és a 2019-es Terminátor-fi lm is „megbukott”, még mindig ott vannak azok, akiknek már nem kellene ott lenniük.)

Kit akarunk meggyőzni? A tőlem idősebb generációk sorban látták megbukni a magyar „egységet”, mi pedig a szlovákiai magyar „összefogás” krízisében növünk fel. A hanyatlás éveiben egyszer úgyis bimbózni kezd valami eredményes, valami releváns, valami jó, azonban addigra már talán nem is fogunk szlovákiai magyar politikáról beszélni, hanem elég lesz majd annyi, hogy a déli régiókat érintő politikum… Csak lehet, hogy a mi „John Connorunk” még meg sem született.