Szlovákia szégyene

A rendszerváltást követően egyre hangosabb vita alakult ki arról, vajon a tervek megfelelnek-e az egészségügyi szolgáltatások korszerű elvárásainak. Az ezredfordulón Mikuláš Dzurinda kormánya – e viták meg a költségvetési pénzek hiánya miatt is – lassítani kezdte az építkezést. 2014-ben Robert Fico kabinetje elavultnak minősítette a projektet, ezért a már felhúzott külső falak lebontásáról döntött. Az addigi építkezés 65 millió eurónak megfelelő koronát emésztett fel, a bontás 17 millióba került. Azóta számos kormányhatározat született új tervek mielőbbi elkészítéséről, továbbá az új kórház építésének megkezdéséről, amelynek költségeit akkor legalább kétmilliárd euróra becsülték. Két évvel ezelőtt Eduard Heger kormánya az Európai Unió helyreállítási csomagjából 281 millió eurót irányzott elő a költségek egy részének fedezésére. Brüsszelben rábólintottak erre az elképzelésre. Csupán egyetlen feltételük volt: ezt az összeget 2026. júniusig fel kell használni, éspedig csak arra a célra, amelyre kérték. Ennek a feltételnek a teljesítésében nálunk már csak Heger bízik, aki szerint a megszabott uniós határidő tartható. Szavainak azonban kevés a hitele. Ráadásul a Rázsochy-projektben máig nincs elmozdulás, amiért Vladimír Lengvarský már leváltott tárcavezető nyakába varrták a felelősséget. Ő viszont azzal védekezett, hogy a kormányfő és Matovič politikai támogatás helyett csak a lejáratásán mesterkedett.

Némi reménysugarat jelent ebben a káoszban Tomáš Szalaynak, az SaS egészségügyi miniszterjelöltjének kedden bejelentett tervezete, amely az elveszni látszó eurómilliókat brüsszeli beleegyezéssel három gyermekkórház, a pozsonyi, a besztercebányai és a kassai intézet bővítésére, továbbá a regionális intézetek fontos projektjeinek a támogatására fordítaná. Rázsochy helyett pedig a korunk igényeinek megfelelő kórházat a D1-es autópálya közelében építsék fel. Így a Csallóköz vagy a Mátyusföld felől érkező mentőknek és a másképp érkező betegeknek sem kellene átvergődniük Pozsony közlekedési dugóin.

Mindeközben a Penta befektető társaság a Bory városrészben nyolc év alatt felépítette és fokozatosan üzembe helyezi a valóban korszerű kórházát és a rendelőit. Ez a létesítmény szakértők véleménye szerint a szlovák politikusok tétlenségének és dilettantizmusának a tükörképe, akik több mint ötven év alatt sem voltak képesek hasonló intézetet tető alá hozni. A politikai sóderek hangoztatásán kívül nem sokat tettek egészségügyünk egyre siralmasabb állapotának orvoslásáért sem. Ezernyi elkeserítő bizonyíték helyett mindössze kettőt említek. Nemrég Galgócról a nagyszombati megyei kórházba utalták be azt az asszonyt, aki gyakori epegörcsökre panaszkodott. Ott ridegen közölték vele, hogy a zsúfoltság miatt leghamarabb 2025 tavaszán műthetik meg. Végül az illetékes biztosító követelésére heteken belül ellátták a beteget. Megdöbbenve értesültünk arról is, hogy Nagymegyeren megszűnt a röntgenvizsgálat, amely még az úgynevezett átkosban is természetes szolgáltatás volt.

Állítólag nálunk is a focihoz meg az egészségügyhöz mindenki ért. A teljes igazság az, hogy még a makkegészséges ember is megbetegedhet, s akkor a rendszeresen rászorulókhoz hasonlóan ő is megtapasztalhatja: mennyi sebből vérzik az ellátórendszerünk, ami a politikusok sara és az ország szégyene. Kiutat csak az jelenthet, ha szeptember végén olyan pártra szavazunk, amelynek a választási programja nem közhelyektől hemzseg, hanem életképes megoldást kínál súlyosan beteg egészségügyünk fokozatos meggyógyítására.