Szimbolikus mosolyoffenzíva

 

A Semmi művészete – toldom meg egy e betűvel Esterházy Péter könyvének címét, végiggondolva a kétnapos elnöki vizit történéseit. Áttörésre egyébként sem kerülhetett volna sor, hiszen egyik ország sem elnöki rendszerű, az államfő szerepe jobbára reprezentatív, szimbolikus. (Bár Gašparovič esetében már a pusztán reprezentatív feladatok ellátása kapcsán is komoly félelmeink adódhatnak.)  Az elnökök hozták a kötelezőt, megnevezték a sikeres együttműködés területeit, melyek kétségkívül léteznek; ki-ki a saját táborának (haza)üzenve, mintegy zárójelben megemlítette, hogy igen, vannak azért problémák is, de ezek megoldásán intenzíven dolgoznak; és mosolyogtak. Majd a szlovák elnök elhelyezett néhány koszorút. A mosoly ingyen van, a koszorú sem jelentős tétel, mondhatni, olcsón megúsztuk.  Az államfői találkozó pontosan illeszkedik a 2010-es, mindkét országban bekövetkező változás utáni enyhülés táncrendjébe, és a miniszterelnöki találkozók képe-mása. Gondoljunk csak Iveta Radičová és Orbán Viktor 2010. decemberi találkozójára. Egyetlen kézzelfogható eredménye az észak–déli gázvezetékről tett szándéknyilatkozat volt. A kettős állampolgárság ügye csak annyiban került szóba, hogy azt a vegyes bizottságok hatáskörébe utalták. Pilisszentkereszten ugyanez a mosolyoffenzíva folytatódott, csak virágcsokor helyett kupicával.  Úgy látszik, az államfői kommunikációs stábok a takarékosság jegyében nem fáradtak saját nyilatkozat megírásával, hanem elkérték valamelyik korábbi miniszterelnöki találkozóét. A keddi államfői tárgyalás és a két korábbi miniszterelnöki találkozó kimenete ugyanis kis változtatásokkal szabadon felcserélhető lenne. Úgy fest, ez a hivatalos szomszédságpolitika. (Csak semmi szexet, kérem, angolok vagyunk!)  Amiben nem sikerült közelíteni az álláspontokat: a Beneš-dekrétumok és a kettős állampolgárság. A szlovák elnök még a látogatás előtt, a Duna Televízióban megüzente, a dekrétumokat ugyan nem alkalmazza Szlovákia, de eszében sincs eltörölni, ellenben a magyarok eltörölhetnék az egyszerűsített honosításról szóló törvényt. Erről a magyar fél értelemszerűen hallani sem akar. Ahhoz, hogy ezeken a területeken is változást lehessen elérni, mindkét fél mentális berendezkedésének módosulására volna szükség. Ennek hiányában a problémát megörökli a következő generáció. Addig maradnak a félig őszinte politikusi mosolyok és panelmondatok.