Szemellenző

Például a kisgyermekes családokban divatba jönni látszik az ijesztő, rémisztő, hátborzongató és egyéb negatív töltetű energiahalmazokat sugárzó élelmiszerek készítése. Hadd ne részletezzük e szörnyű képződményeket formázó nyalánkságok listáját, legyen elég annyi, hogy a szellemek vagy ördögök mellett esetenként az emberi test egyes részeiről van szó. Koponyacsont, szemgolyó – hogy csak a legelterjedtebbeket említsük. A táplálkozási trendeket követő gasztronómiai újságokban november közeledtével feltűnnek a koponyacsontot formázó sütinyalókák, és az ételszínezék, valamint foundant és cukormáz felhasználásával készülő véreres szemgolyók, szintén nyalóka formájában. Pálcikavégről fogyaszthatjuk, ha rábízzuk magunkat a szaklapok iránymutatására.

Fiam alig múlt kettő, így nincs elvárva tőle, hogy gasztronómiai kiadványokat böngésszen, a napokban mégis kihámozott valahonnan egy ilyen újságot, a maga módján átlapozta, és többször odahozta nekünk kinyitva azon az oldalon, amelyen a szemgolyókat formázó sütinyalóka elkészítésére adtak útmutatást. Szemgolyót szeretne enni, ismételgette lelkesen.

Mi lehet ez? Persze azonnal Szolzsenyicin jutott eszembe, meg Ivan Gyenyiszovics egy napja. A gulag foglyainak készült híg levesek élvezeti értékének magasabb standardját időnként csak a folyadék tetején úszkáló egy-egy szimpatikus halszem jelentette. Kétéves fiam olvasmányai közt viszont Szolzsenyicin nem szerepelt (tudtommal), így a lágerkonyhák kínálata aligha inspirálhatta. Igénye talán genetikai indíttatású – hisz nagyszüleink generációja számára még teljesen megszokott volt, hogy az elkészített hal minden ehető részét elfogyasztják, például a főtt hal szemeit is. Ezekből kifolyólag erősen nehezményezem, hogy egyes gasztrolapok mindenféle angolszász ötletekkel hígítják nemzeti sajátossággal bíró konyhai hagyományainkat, és felhívom a figyelmüket, hogy eredeti, Kárpát-medencében őshonos recepteket is közöljenek a szemgolyók elkészítési módjairól, hisz nem vagyunk mi rászorulva a külföldire. Nagyon nem.