Szegény gazda tehénkéje

Valamikor régen, nagyapáink idejében azt tartották, hogy akinek van egy tehene, az már nem szegény ember. Annak már van túrója, teje, vaja a kenyér mellé. A túrót, vajat el lehet adni a piacon, még ha messze van, és gyalog kell megtenni is az utat. Az egészséges életösztön arra sarkallta a falusi embert, hogy ha már nem tud földet venni, legalább a kertjét ne hagyja gondozatlanul. Akkoriban ismeretlen volt az, amit ma országszerte tapasztalni: a kaszálatlan, elgazosodott sáncpartok, kertek, rétek, legelők lehangoló látványa. Éppen ezen meditáltunk egyik barátommal a minap. S azon, vajon mi lehet az oka a nagy elesettségnek Gömörben, a Kárpát-medence talán legszebb szegletében. Az okok nagyrészt ismertek. A szikes, agyagos föld itt sokkal több verejtéket kívánt a földművestől, ipart – az ismert okokból – a csehszlovák állam csak módjával telepített a déli határok mentén, a kézművességet a vitéz szabólegényekből lett országlók kiirtották, az idegenforgalom, a falusi turizmus és ehhez hasonló fogalmak délibábjának igézete pedig csak mostanában kezd jótékony permetként leereszkedni a vidékre. Ül a sok dologtalan ember a kocsmában, téblábol a sok életerős fiatalember, és nem tud mit kezdeni magával. Némelyikük legalább egy évtizede nem ismeri a munka ízét, és a reményt is elvesztette, hogy valaha talál tisztességes munkát. De legalább az életösztön működne bennük, háborgott barátom. Hát hogy lehet így élni? Legalább egy nyomorult tehenet venne az ilyen ember, hogy ne legyen teljesen senki, semmi. Eddig jutottunk a nagy egyetértésben. Aztán mezőgazdasághoz értő, abból élő ember elmesélte, hogyan is állunk Szlovákiában a marhákkal. Nem csak úgy van az, mint a mesében. Veszel egy borjút. Azt be kell jegyeztetni, jelenteni a körzeti állatorvosnál, a központi nyilvántartásban Zsolnán, a fülébe számot kell kérni. Ha mindezt elmulasztod, és bejelent valaki, jön az állam egy nagy bottal és megbüntet. A ganét sem gyűjtheted csak úgy, az udvar sarkában, mert annak is módja van; a trágyatartást is előírások szabályozzák. Ha lábát töri, nem vághatod le szegény párát, mert a kényszervágás tilos. Ha megeszed, büntetés. Ha elásod, büntetés. A dögös potom hatezerért elviszi. Ha él a tehened, ha megdöglik, csak a baj van vele. Még talán arra is van rendelet, milyen legyezővel kell a legyet hessegetni róla. De nem árt egy könyvelői tanfolyamot is elvégezni a sok papírozáshoz.

Egy idő után már nem bírtam követni. Arra gondoltam, vajon hogy lehet ez más tájain a világnak? Miért kell nekünk mindenre rálapátolni. Ha az olasz, holland farmer az istálló végében vígan gyűjtheti a trágyát, a mi gazdánk miért nem teheti? Miért kell nálunk a bürokrácia molochját etetni az éhezők helyett? Hallom, őszre felmegy a marhahús ára megint. Mert hogy nálunk kevés a marha.

Szerintem pedig elég sok marha van Szlovákiában.