Szarkóma

Most megint sorra került, de no para, semmi búsongás, hozzád méltó kegyelettel poharazgatunk ilyenkor, s közben felemlegetjük legszebb bepöccenéseinket. Köztük azt, amikor az Irodalmi Szemle zöldfülű szerkesztőjeként azzal hencegtem neked, hogy egy Mészöly-kéziratban kijavítottam egy szarvashibát. Jól megszívattad Tudorkát, akinek pályája csúcsát egy hiánypótló lábjegyzet jelenti majd a filológia panteonjában.  Szarkazmusod máig meghaladhatatlan mérce. Csoportos összefogással se érünk a nyomodba. A mostani évfordulós partin viszont komoly hátszelet kaptunk. Bekapcsolva maradt a rádió, és egyszer csak ismerős hang reccsent ránk a hangtárból: Egy nagy író megengedheti magának, hogy ne ismerje a nyelvtant, de kis író nem. És mivel nálunk csak kis írók teremhetnek, jól meg kell szorongatni a magyar szakos írópalántákat. Hármat találhatsz, ki mondta. Igen, ő. Akinek a vizsgán ikes igeként ragoztad el a trafikot. (Én trafom, te trafol, ő trafik.) Alkalmi társaságunk ahajt bekómázott. Mondhatni a tiszteletedre. Csak úgy spriccelt belőlünk a vitriol, miközben beáraztuk az irodalmi díjakat, diplomákat, publikációkat. Tromfra tromf. Az igazi dáridót viszont az egyetemi oktatók életrajzának taglalása jelentette, amelyekben Kossuthok, Attilák, Madáchok mennek szembe ezzel az eszmei forgalommal. Egyébként te jól jártál. Nálunk. Egy egyetemi kirúgás – amire bosszúként az egymondatos „Gályák Imbrium tengerén” a válasz („No, ezt elemezze mondattanilag, Horgerkém!”) – felér egy Kossuthtal. No, de már meg ne sértődj, a trafikért ma is kirúgnának, még ha szarkazmusnak szánod is.Bár ha jobban belegondolok, régi alma materedben ma már ilyesmi elő se fordulhatna, mert felvilágosult nyelvszemlélete nem váltana ki belőled ilyen zsigeri ellenállást. Én bizony néha a katedrán is eszek, iszok, trafok. Hol van ez a te nyelvi pedantériádtól!? Ugyanakkor a falakon kívül még nyomul az a poszthumusz eszme, amely számos kis Talamonnak veszi el a kedvét írástól, beszédtől, gondolkodástól. Mert a kicsi szellem a nagyvilágot csak úgy tudja befogadni, ha a saját méretére szabja. Ez a mi kisstílűségünk örökzöld titka, ez a ki-kiújuló szarkóma.Innen ölellek, vagyis inkább onnan, ahol magyar szakos olvasók tartanak elevenen a halhatatlanságban. Nem féltelek.