Számvevőszék? Meg Marx

 

A kormánypárti gesztusok szépek ugyan, de nem érnek semmit. Az első sikertelen választást követően kellett volna közölni a kormánypárti frakcióval: köszönjük, uraim, látjuk, mennyire komoly az ajánlat, vigyétek el a balhét ti. Azóta lenne számvevőszéki elnök és az ellenzék nem lenne világ szégyenének kikiáltva – egyébként ezúttal nem megérdemelten. Már a Radičová-kormány idején emlegették sokan (ennél legyünk pontosabbak: vállalkozói körök, politikai elemzők, kommentátorok), hogy a sok pártból álló széles koalíció tulajdonképpen nem jó az országnak, a sajtó által üzengetnek egymásnak, állandó a feszültség, akkor inkább Fico. A Fico-kormánynak ilyen gondjai nincsenek. Nem kell koalíciós partnerekkel vitatkozni, mindig képes az ellenzékből hülyét csinálni. Sőt, Ficónak csak meg kellett várnia, hogy az akkori koalícióban legyen egy sarkalatos probléma, és az új parlamenti választás az ölébe hullott. Azóta, még a szombati SaS-tisztújítás eredményének ismeretében is, és még feltehetően sokáig lehet azzal foglalkozni, ki verte szét a Radičová-kormányt. Mintha nem lenne teljesen mindegy, ma más kérdések vannak, a politikai emlékezet meg amúgy sem haladja meg a három hónapot kis hazánkban. Nos, van egy aránylag stabil Fico-kormány, kevesebb a kormányon belüli balhé (hogy is lennének, ugye, ha azonnal kap a fejére a renitens – amit koalícióban nem lehet, egy párton belül bármikor), az ellenzék pedig ugyanazt csinálja, mint kormányzása idején, legalábbis így fest a kép. A hatalmi csatározás, egymás vegzálása pedig simán zajlik kormánypárton belül is, s ha nagyobb a baj, kell csinálni egy műbalhét. Mondjuk egy maticás beszédet. Megérdemeljük. Öröm nézni pl. Sobotka és csapatának előretörését Csehországban, még nincs is időpontja a választásnak, már győztesként tetszelegnek (ha meg is nyerik, úgy kell a cseh választóknak – mint nekünk), és már most tudják, ki az ellenség. A marxizmustól nem bírunk szabadulni, a sikeres embereket megsarcolni, a középréteget kikészíteni, közvetetten védve az újgazdagokat és tolvaj gazembereket – nos erre Marx Károlyunk tanítása tökéletes volt. Aki tesz magáért és a közösségéért valamit, dolgozik vagy ötlete van, verjük fejbe, majd később agyon, éljen a nagy cucilista forradalom. Mi meg a számvevőszéki posztról csevegünk, mintha az lenne a tét. Cipruson meg (copyright by Sulík, de eltalálta) mentjük a ruszki maffia pénzét.