Szagos müge és páncélvonat

Milyen névnap van ma? – fogalmazta bele a hűvös délelőttbe a kérdést Bandika. Ervin az összes névnapot fejből tudta, napok szerint, így döccenés nélkül válaszolt: ma, április huszonötödikén Márk, Aisa, Ajnácska, Ajsa, Ángyán, Ányos, Ervin, Ervina, Ervínia, Everard, Hajnácska, Izmael, Kalliszta, Kasszandra, Márkus, Niké nevű ismerőseinket köszönthetjük. Bandika megtorpant: Niké? Az egy név? Eddig azt hittem, az egy belföldi fogadóiroda-hálózat neve mindössze. Ervin tovább lépdelt a traktornyomban húzódó mini-hegyvonulatok közt, majd kifejtette az első ide vágó összefüggést. Niké a görög mitológiában a győzelem istennője, mind a hadi, mind az atlétikai győzelemé. Nevének jelentése, a győzelem is ezt mutatja. A görögöknél a szobrászat kedvelt témája, gyakran szárnyas nőalakként ábrázolták, például a Szamothrakéi Niké. Bandika közbevágott: a törött szárnyú szobor, ami a Louvre múzeum folyosójának végén áll? Az lesz az – eresztette tekintetét egy távoli ágról elrugaszkodó héja után Ervin. Bandika folytatta az összefüggések felgöngyölítését: szerinte nem lehet véletlen, hogy a római mitológiában Niké megfelelője Victoria volt, így az sem meglepő, hogy a Victor, vagy Viktor név a magyarban Győzőt jelent, mint ahogy az sem, hogy a cseh nyelvben ugyanez a Vít, vagyis a Víťazoslav. Beljebb és beljebb haladva az erdőben Ervin szólalt meg: csak azt sajnálom, hogy még nem virágoznak a galajfélék, mondjuk a szagos müge. Ervin szerette szagolgatni a szagos müge fehér virágait, közben pedig általában arra gondolt, hogy a növény illatát is okozó kumarin mérsékelten máj és vesekárosító hatású, továbbá fokozottan mérgező a rágcsálókra, mert a szervezetükben 3,4-kumarin epoxiddá metabolizálódik.
Bandika vigasztalni próbálta: sokkal rosszabbul jártunk volna, ha Kim Dzsong Un észak-koreai vezető páncélvonata Vlagyivosztok helyett ide robogott volna, mert akkor annyi lenne a galajféléknek. Ervin először furcsán nézett: azt hitte, a páncélvonatok már rég kihaltak. De aztán elfogadta az érvet, és miután rádöbbentek, hogy ma az Ervinek is köszönthetők, magabiztos mozdulatokkal előszedték zakózsebeikből papramorgós üvegeiket. Koccintottak, és kortyoltak a tavalyi ötvenkettes törkölyből. 
Szerintem ez csak ötvenes – szólalt meg először Bandika. Szerintem meg nem tudom, minek járunk mi zakóban az erdőbe – mondta Ervin olyan ábrázattal, mint amilyet Bud Spencer vágott a Kincs, ami nincs című film végén, miután a helikopteres ember elmagyarázta neki, hogy az a sok pénz, amit visszaadtak, nem is hamis.
A szerző a Vasárnap munkatársa