Sum(m)ák

A nagy összegekért döntéshozóinktól csak egyet kérnék cserébe: mandátumuk, kormányzati megbízatásuk lejártával tűnjenek el a színről. Mondom ezt éceszként már most, a parlamenti ciklus elején, hogy legyen bőven idő kimunkálni ennek törvényes kereteit. Szóval: fizessünk sokat a távozóknak! Ez úgy hangzik, mintha cinikus vicc lenne, pedig komolyan gondolom és nagyon szomorúan. Mert megint megy a maszatolás, a ködösítés. A politikusok privilégiumainak, pénzügyeinek, a summák sumákolásában az új kormány és a parlament is elődei nyomdokaiban jár: nem adóztatja meg a képviselői jövedelmek átalányban kapott költségtérítési juttatását, ami pluszban a havi képviselői fizetés kétharmada... Nem vagyok az a típus, aki a falat festi az ördögre, de a közember számára ez azt jelenti, hogy a politikusok, a parlamentben eleddig ásítozó elődeik mintájára, továbbra sem hajlandóak elszámolni, adózási kötelezettség alá vonni havi másfélezer vagy annál is több „zsebpénzt”. Alighanem azért, mert nincs mögötte reális költség. Viszont akkor ez jövedelem. Magyarán: olyan bevétel, amely a gyalogpolgárnak adóköteles, nem úgy a képviselők, a miniszterek, az alkotmánybírák és az államfő számára.

Az élvonalbeli politikusok szinte korlátlan mentelmi jogát és felemás adóz(tat)ási gyakorlatát egyébként nem azért piszkálom, mert sokallnám a havi jövedelmüket. A honatyák és honanyák többségének alapfizetése cirka 2000 euró, ehhez jön még a 70–80 százalékos költségtérítés. Sok az egyenleg? Persze. Sok az átlagnyugdíjhoz, de még az átlagjövedelemhez is. Ám valamirevaló középszintű menedzser, leleményesebb informatikus, ügyeletes médiasztár vagy dolgosabb bárcica kacagva keres ugyanennyit, akár többet is. A politikusoknak kijáró költségtérítés nem az összeg nagysága, hanem az adómentessége miatt felháborító. Amiképp az is elfogadhatatlan, hogy a pártok lopják, csalják, hazudják a kampánypénzeket, miközben politikusaink drákói törvényekkel, hivatali macerával idomítanak adófizetési morálra mindnyájunkat. Amúgy őszintén mondom: tehetséges és tisztességes politikus – tán még van ilyen – sokkal többet érdemel legálisan, mint amennyit most sumákban kap. Mert mindnyájunk számára hasznosabb (lehet), mint a középszintű menedzser, az informatikus, a médiasztár és a bárcica. Tessék hát megfizetni őt, de megadóztatni is becsülettel. Pont most lenne (lett volna) erre esély, a Fico-kormánytól örökölt költségvetési deficit felszámolását célzó spórolás kapcsán. Szakértők szerint igazi változást csakis igazi vészhelyzetek hoznak. Pusztán utalnék arra, hogy normális országokban megfizetik a politikust; különösen akkor, ha visszasorol a közéletbe. Nálunk, egy politikus úgy van vele, mint a basák fiai, a bégek voltak a török hódoltság idején: általában annyi jut neki, amennyit hatalmi helyzetben ki tud tépni magának. Aztán se pénz, se posztó. A levitézlett politikus volt szakmáját rég elfelejtette, így görcsösen ragaszkodik a hivatalához, s közben adózatlan jövedelmekkel (is) sumákol. Szorong, nehogy visszacsússzon a reál életbe, hiszen az ő számára ez felér egy új sportággal: a völgymászással.

Ezért javallom: fizessük meg a politikusokat, de privilégiumok nélkül, böcsülettel adózzanak is. Aztán egy szép napon menjenek békével! Biz' isten, megéri. Ellenkező esetben mi, gyalogpolgárok, egy újabb népszavazást is kezdeményezhetnénk. Kérdésjavaslatom: Egyetért-e Ön azzal, hogy senki se fizessen adót, de mindent ingyen kapjon?