Stadiont Felcsútra!

 Nemes célok, amelyek a kezdetektől fogva nem is változtak, legfeljebb mások szájából halljuk ugyanazt, immár nem Schmitt Pál szónokol, hanem Simicskó István, az újdonsült sportügyi államtitkár. Szóval ismerjük a szövegeket. És lassan rájövünk, hogy ez csak üres duma, demagógia, szirupos máz – a lényeg a pénzkitalicskázás.

Már akkor megdöbbentünk, amikor kiderült, hogy a társaságiadó-kedvezményekből (a hat látványsportág támogatására kitalált, úgynevezett „TAO-pénzekből”) idén több jut az Orbán Viktor bábáskodása mellett létrehozott felcsúti futballakadémiának négy olyan sportági szakszövetségnél, mint a kosárlabdázóké, a kézilabdázóké, a jégkorongozóké és a vízilabdázóké. De ha csak a futballistákat nézzük, akkor is óriási az aránytalanság: az NB I-ben szereplő Diósgyőri VTK csapata éppen tizedannyi pénzt kapott az államtól, mint a Felcsút. A Fradi, a Honvéd és a Győr pedig még annyit se.

Hab a tortán, hogy a felcsútiak az általuk kapott 2,8 milliárd forint túlnyomó többségét stadionépítésre kívánják költeni. Ismételjük meg: egy stadion felépítésére. Magyarországon eddig egy ember épített stadiont, Stadler József, az akasztói pusztán. A sztorit ismerjük, az építményt már csak roncsturisták látogatják, Stadler pedig adócsalás miatt a börtönt is megjárta. Csakhogy Stadler a saját pénzből építkezett – és nem az adófizetőkéből. Arról már nem is beszélve, hogy a felcsúti stadionépítéssel csorbul a kormányzati elv. Ha olyan nagyon fontos lenne az egészséges életmód (és a többi blabla), akkor a TAO-pénzeket a felcsútiak mondjuk utánpótlás-nevelésre fordítanák (ahogy például az átlátszó.hu adatai szerint a győri vagy a ferencvárosi futballklub és – jellemző módon a Magyar Labdarúgó-szövetségen kívül – a többi sportági szakszövetség is teszi). De nem, az 1800 lakosú Felcsútnak stadion kell.

Akinek nem elég a TAO, annak ott az FTC. Az átlátszó.hu november elején közölte a hírt: a Szerencsejáték Zrt. augusztusban 250 millió forintot adományozott a Ferencvárosnak „közérdekű célok megvalósításához”. Jellemző, hogy az állami cég által 2012-ben kiosztott összesen 844 millió forint közül a Fradié volt a legnagyobb tétel – azt pedig, hogy milyen szervezetek kaptak 8–10 millió forintokat, le sem írjuk, annyira demagóg lenne. Inkább csak nevezzük a helyzetet annak, ami: felháborító. Kismillió szervezet kaphatna támogatást a civil szférában végzett áldozatos munkájáért, ehhez képest ki kap negyedmilliárd forintot a magyar államtól? Egy profi futballklub. Nonszensz. A helyzetet jól jellemzi, hogy a sportra fordított fejlesztési pénzek elosztása körüli harcokban fideszesek állnak szemben fideszesekkel. Azaz: az új Fradi-stadionért harcoló Kubatov Gábor egyik legfőbb ellenfele a debrecenieknek lassan egy évtizede futballstadiont ígérő Kósa Lajos. A lényeg, hogy mindenki tartja a markát. Ki beszél itt már sporterkölcsökről, egyetemes értékekről meg a sport szeretetéről? Egy a fontos, a stadion.

A szerző magyarországi publicista