Sova doktort várva

 

A cseh választók döntöttek, s nem mintha Schwarzenberg ideális jelölt lett volna, de az biztos, hogy Zeman amolyan reminiszcencia. A boldog békeidőké, amelyek ugyan soha nem voltak, de utólag annak szeretjük látni őket. A választásokat az idősebb nemzedék nyerte, a cseh fiatalok pedig majd megélik azt, amit szlovák kortársaik: a politika iránti illúzióvesztést, a közügyek iránti érdektelenséget és a legjobbak az ország elhagyását. Borítékoljuk, mert innen nézve tapasztaltabbak vagyunk. Elnökválasztásban pláne. Ami viszont a régi szép idők hamis szentimentumát illeti, abban a közép-kelet-európai országok teljesen egyformák. Mindenütt olyan politikai erők kerültek domináns helyzetbe, amelyek az állami gondoskodás szószólói, nem szeretjük azokat a politikai garnitúrákat, amelyek ránk bízzák, ránk hagyják, és valóban csak a közösségileg hatékonyabban végezhető funkciókat látják el. A baloldalként viselkedő jobboldal hatalmas sikere Magyarországon, a Smer csökkenni nem akaró támogatottsága, a szociáldemokraták igenis várható csehországi győzelme (még ha Zemannak az előrehozott választások sürgetése nem is jön be) mind-mind arra utal, hogy a személyi felelősséget, személyi áldozatvállalást hirdető, kisebb államot szorgalmazó politikai erők árfolyama erősen csökkent. Ebben a helyzetben a nálunk jobboldalnak nevezett politikai erőtér teljesen szétesve, nehezen elképzelhetően működik a jelen kormányzati formáció alternatívájaként. Derült égből villámcsapásként jelent meg a hír, mely szerint az MVK (nem egy garázsügynökség) szerint a még csak alakuló, Daniel Lipšic által jegyzett NOVA lenne a Smer ellenpólusának vezető pártja, közel kilenc százalékos támogatottsággal. Meg is szólalt a szociológia és a politológia minden felkent tudora, statisztikai hibától a csalásig minden lehetőséget felhozva. Egyetlenegy elemzés sem fogalmazódott meg arról, mit hoz, hozhat a NOVA a szlovák választóknak. Tisztázzuk: Daniel Lipšic nem egyszeri használatú pártot akar vezetni (mint anno Hamžík, Rusko vagy mostanság Matovič). Kereszténydemokrata nagyágyúk árnyékában nőtt fel, elit iskolákban tanult, tizenévesként már politizált – Mečiar ellen. Igazságügyi hivatalvezetőként, miniszterként és a belügyi tárca élén sem voltak különösebb botrányai, és amíg lehetett, kitartott eredeti pártjánál. A KDH reformálódni semmiképp sem képes szárnyának fölényét felismerve ment el új pártot alapítani. Az első megnyilatkozások is azt mutatták, hogy Fico ellenfele akar lenni, ha lehet, Ficót leváltó politikus. Lipšic szívós, művelt, keményfejű, jó kommunikátor és nem ijed meg sem a saját árnyékától, sem egy kis politikai kavarástól, csúsztatástól. Aránylag jó a sajtója, igaz, ő maga is szeret nyilatkozni, kamerák elé állni. Tud érvelni és semmivel sem kíméletesebb vitapartner, mint a Smer vezetője. És fiatal. Csak egy baja van: valószínűleg felismerte, hogy Szlovákiában nem a közügyek intézőjét, hanem doktor Sovát keresik a választót. Csehországhoz hasonlóan. A NOVA első programösszefoglalója pontosan olyan is volt. Lipšic befolyásos és erős politikus akar lenni, ami Ficóval szemben nem baj. A baj ott kezdődik majd, ha a szlovákiai jobboldalon „a mi kis Viktorunk” jelzőt ragasztják rá, és joggal. Mert ha a választókkal elhiteti, hogy ő a megmentő, és erre építve maga mögé sorakoztatja a kolhozos gondolkodást és a balkáni módszereket megunt választói réteget, dominanciát szerez a választásokon, akkor Ficónak lesz ellenpárja. De ha simán elhiszi, hogy ő valóban a megmentő, akkor lehet majd bizonyosan tudni, hogy az MVK csalt a felmérésnél.