Sokan nem érzik jól magukat

Az elsőt André Venturának hívják. A negyvenegy éves ügyvéd és volt futballkommentátor alapította a szélsőjobboldali pártot, az Enough!-ot. Azt ígérte, hogy korlátozza a bevándorlást, elrendeli a pedofilok kémiai kasztrálását, illetve hogy megerősíti a hadsereget. És most, alig öt év elteltével a választók közel egyötödének támogatását szerezte meg. „Elemezte a piacot, és olyan termékké vált, amelyet sokan meg akarnak vásárolni” – írta Vitor Matros, Ventura életrajzának szerzője, újságíró.

Ha ez elszigetelt jelenség lenne a kontinensen, akkor a portugál esetre legyinthetnénk. De a Venturához hasonló „termékek” iránti kereslet már régóta növekszik az egész Európai Unióban. Nézzük csak meg másik két uniós tagállamban – Belgiumban és Ausztriában – az ott soron lévő parlamenti választással kapcsolatos közvélemény-kutatásokat: mindkét helyen populista, szélsőjobboldali pártok vezetnek.

Valószínűleg itt az ideje, hogy elkezdjük keresni ennek a veszélyes tendenciának a mélyebb okait. Ezzel kapcsolatban felmerült bennem egy logikus, bár kissé eretnek kérdés. Mi van, ha az úgynevezett rendszeren kívüli pártok népszerűsége mögött az áll, hogy egyre több embernek nem tetszik a fennálló rendszer, és egy egyre többen nem érzik jól magukat? Nem megyek bele abba, hogy ezek a nézetek szubjektívek vagy objektívek, hogy konkrét tapasztalatok vagy emlékeken alapuló optimizmus eredményei, hogy észérveken vagy érzelmeken alapulnak-e... Mindössze annyit akarok mondani, hogy a globális kapitalizmus és a liberális demokrácia nem feltétlenül fejlődik boldogító irányba. Csak azért, mert történelmileg jobbnak bizonyultak más társadalmi rendszereknél, még nem jelenti azt, hogy nincs mit javítani rajtuk. Éppen ellenkezőleg. Egy olyan világ, amelyben tizenéves gyerekek gyilkolják társaikat az iskolában, amelyben apák és anyák több ezer kilométerre mennek el a családjuktól dolgozni, amelyben az emberek életük nagy részét furcsa vállalatokban töltik, ahol a kis élelmiszerboltok vagy a környékbeli kézművesműhelyek szinte teljesen eltűntek, ahol a valódi művészet és kultúra egyre inkább háttérbe szorul, ahol az embereknek idős korukig dolgozniuk kell, ahol a függőségek irányítanak minket, és ahol esztelenül hajszoljuk az azonnali kielégülést, messze nem ideális.

Arról nem is beszélve, hogy szerintem nem voltunk felkészülve az internet megjelenésére, amely még gyorsabbá tette az amúgy is rohanó életünket. Miközben a globális hálózat tagadhatatlanul pozitívumokat hozott, a rendszerünk olyan negatívumaira is rávilágított, mint például az elidegenedés, a civilizációs betegségek, az egoizmus, sőt a beteges individualizmus.

Ó, még nem is mondtam el a második okot, amiért a portugál választás eredményei említésre méltóak. Az urnáknál 1995 óta a legmagasabb részvételi arányt regisztrálták. Ennek részben az a magyarázata, hogy korábban is volt elégedetlenség a rendszerrel szemben, de az emberek ezt passzívan fejezték ki. Nem szavaztak, mert úgy érezték, hogy nem tudnak változtatni semmin. Most azonban aktívvá váltak. Nyilvánvalóan érzik a változás lehetőségét, de attól tartok, hogy ez nem a jobb irányba fog menni.

Ma nekünk is lehetőségünk van kinyilvánítani a véleményünket, hiszen ma van az elnökválasztás első fordulója. Éljünk a lehetőséggel!

A szerző a Plus 7 dní napilap főszerkesztő-helyettese