Sok tinta és vér

A kb. egyévesre tervezett tárgyalássorozat célja az önálló palesztin állam megteremtése lenne, de még a politikusok kötelező, kincstári optimizmusa is nagyon visszafogott, a sajtó pedig egyenesen szkeptikus. Senki sem bízik igazából a sikerben, hiszen volt már ilyen, mégsem történt haladás, ráadásul korábban a palesztinok egységesek voltak, most pedig Abbászt csak Ciszjordániában ismerik el, a Gázai övezetet uraló Hamász elutasítja a párbeszédet. Az utóbbi 17 évben sok vér és tinta folyt – írta ironikusan egy izraeli kommentátor, utalva a közvetlen tárgyalások korábbi nagy (és eredménytelen) állmásaira: 1993-ban Oslo, 2000-ben Camp David, 2007-ben Annapolis.

A jobboldali izraeli sajtó máris Netanjahu részleges sikeréről beszél, hiszen Abbász a ciszjordániai és kelet-jeruzsálemi építkezések teljes leállítását követelte a közvetlen tárgyalások megkezdésének feltételeként, amire az izraeli kormányfő nem volt hajlandó. És ez a kulcsszó, a telepbővítés, legalábbis az alkudozások első szakaszában.

Szeptember 2-án kezdőnek a tárgyalások, 27-én pedig lejár az a tízhónapos részleges telepbővítési moratórium, amelyet Netanjahu amerikai nyomásra vállalt. Abbász azt mondta, ha Izrael úgy dönt, hogy 27-e után folytatják a ciszjordániai zsidó telepek bővítését, ők azonnal felállnak a tárgyalóasztaltól. Az ügy Izraelben máris kormányválsággal fenyeget, a szélsőséges Avigdor Lieberman külügyminiszter azt mondta, ha Netanjahu úgy dönt, hogy meghosszabbítja a moratóriumot, akkor pártja, a Jiszráél Beitenu kilép a kormányból. A 120 fős knesszetben a kabinetnek 74 mandátuma van, s ha Liebermanék 15 képviselője távozik, oda a kormánytöbbség.

Késhegyig menő vita folyik tehát, a többség azt szeretné, hogy a döntésnél vegyék figyelembe a jövőbeni izraeli–palesztin határokat. Azaz a határ menti településeken folytassák az építkezést, mert ezeket Izrael úgyis be akarja kebelezni, de beljebb, az elszigetelt zsidó településeken állítsák le, ne építsenek több ezer lakást olyan területen, amely a palesztin államé lesz. Tehát abból, hogy az izraeli kormány szeptember 27-e után milyen határozatot hoz telekbővítési ügyben, az is ki fog derülni, hol akarja meghúzni a határt, s előre megjósolható, hogy abba a palesztinok nem fognak belemenni. Abbászékat ez nagyon dühíti, szerintük azért vannak a közvetlen tárgyalások, hogy ott állapodjanak meg a határokról, a zsidó állam nem dönthet egyoldalúan, nem állíthatja őket kész tények elé.

És a telepbővítés csak egy a vitás kérdések közül. Tegyük hozzá, a vitás kifejezés túl enyhe, az álláspontokban szakadékok vannak, akár Kelet-Jeruzsálemet említjük, amelyet a palesztinok államuk fővárosának akarnak, akár a létfontosságú vízmegosztást vagy a biztonsági problémákat. Egy héttel Washington előtt tehát úgy lehetne jellemezni a helyzetet, hogy igen sok a kockázat, a csapdahelyzet, és igen kevés a remény.