Sok műhó semmiért

Előttük műanyag pohárkákban forralt bor gőzölgött, az ereszcsatorna pedig megbízható ütemben csepegtette magából az olvadt hólevet. Közeleg az Európai Unió harmincadik születésnapja – mondta Bandika, majd hozzá is tette gyorsan, hogy egyelőre nem kapott meghívót a születésnapi ünnepségre.

Nekem hetedikére már van programom, legyintett Ervin, majd a cikóriákról kezdett beszélni. Ilyenkor, január és február fordulóján semmi másban nem tudok bízni, csak a cikóriában, barátom. Hozattam több fajtát. Vöröset, trevisóit, castelfrancóit. Mustárral párolt cikóriát például tetszett már fogyasztani? Bandika unottan nézett át a dombok felett, mert nem szerette a cikóriát. Arra viszont felkapta a fejét, hogy Ervin szerint a cikóriák a mezei katángtól származnak. Azt még valahogy elhiszem, hogy az embernek és a majomnak közösek az ősei, meg hogy a koronavírus ellen a leghatásosabb a kifordítva hordott sustyákos kabát, de miként származhat néhány keserű káposzta a kék virágú mezei katángtól? Mindent azért én sem vagyok hajlandó elhinni, már megbocsásson.

Pedig így van, erősködött Ervin. Ekkor mondta be a rádió, hogy a héten Pekingben elkezdődik a téli olimpia. Ön kinek szurkol? Bandika vállat vont. Nem szeretem a téli sportokat. Talán még a curlinget megnézem, az valahogy megnyugtat.

A hokit is figyeltem egy időben, de amióta rossz a szemem, már a korongot sem látom. Úgy meg minek. Én azt olvastam, hogy Pekingben nincs elég hó, ezért a síversenyeket műhavon folytatják le. Néhány versenyző panaszkodott is, mert szerintük a műhó sokkal csúszósabb, mint a természetes. Nem értem, miért probléma egy sízőnek, ha csúszik a hó – nyúlt a poharáért Ervin. Ez olyan, mintha az autószerelő amiatt panaszkodna, hogy meghibásodott autókat visznek hozzá.
Hát ami rendesen működik, azt minek is vinnék, nem igaz? Bandika egy kínai közmondással oldotta fel a paradoxont. Aki fél a szerencsétlenségtől, az már azzal is magához vonzza a szerencsétlenséget, hogy fél tőle. Aki tehát egész életében fél, az gyakorlatilag folyamatos szerencsétlenségben él. Hát, nem tudom – nézett az ereszkedő varjak után Ervin. Ha ilyen fontos az ember életében a szerencse, hogyhogy erre nincsenek szakorvosok? Ha szív- és érrendszeri gondjai vannak, kardiológushoz mehet, a fogaival fogorvoshoz, a sebeivel sebészhez, de kihez menjen, ha úgy érzi, cserben hagyta a szerencséje? Orvoshoz nem tud, hát besétál a szerencsejátékok csapdájába. Nem figyel oda, nyer néhány milliót, aztán összeomlik lelkileg, mert nem tudja feldolgozni a hirtelen gyarapodást. Szóval nem olyan egyszerű dolgok ám ezek. Bandika bólintott. Örülhetünk, barátom, hogy így átlátjuk a világot mozgató összefüggések bonyolult zsinórpadlását. Képzelje, ha most azon kellene aggódnunk, hogyan jutunk el jövő héten az unió harmincas születésnapi ünnepségére. Vagy hogy mit viszünk neki ajándékba.

Egy doboz Tatiana bonbon szerintem megteszi – mondta Ervin, aztán fokozatosan rájuk esteledett.

A szerző a Vasárnap munkatársa