Slovan-verés, másodszor

A Slovan elleni találkozó Dunaszerdahelyen mindig az „év meccse”. A csapat aktuális helyezésétől, a játékosok aktuális formájától, a Slovan aktuális erejétől függetlenül. Ha az „év meccsére” Dunaszerdahelyen csak 1400-an kíváncsiak, az valamit jelez, még akkor is, ha a klub újkori történetében talán először a meccs alatt/után megjelent egy felirat a kivetítőn: „Köszönjük hűséges drukkereinknek a biztatást.”

Csakhogy vasárnap nem a hűséges drukkerek voltak ott a stadionban. „Ezer éve nem voltam focin, de a Slovan ellen már csak elmegyek.” „Egyszer két éve kint voltam, elég jó volt, gondoltam, kimegyek megint.” Ilyen és ehhez hasonló beszélgetésfoszlányokat hallottunk a meccsre menet. Hogy a stadionba sietők tényleg „ezer éve” nem jártak meccsen, azt az is elárulta, mind azt hitték, telt ház lesz.

Nem volt telt ház. Aki követi az eseményeket a DAC háza táján, nem lepődött meg: a sárga-kékek sem játékukkal, sem eredményeikkel nem kényeztették el szurkolóikat az utóbbi időben, ráadásul a rózsahegyiek elleni találkozón történtek után (tíz drukkert kivezettettek a stadionból, mivel „Mohseni, Antal – Game Over” felirattal akartak tiltakozni a klubvezetés ellen) a drukkerek bojkottot hirdettek, s petícióban (amit eddig 1300-an írtak alá) kérik a várost mint kisebbségi tulajdonost, hogy vizsgálja ki az esetet.

Az ügy a sajtóban is nyilvánosságot kapott, talán már Liptószentmiklóson meg Alsókubinban is unalomig ismerik – és mégsem lehet elégszer írni róla, mert a dunaszerdahelyi játékosok, úgy fest, nem tudják, miről van szó. „Én nem tudom, miért nem járnak a szurkolók. Szükségünk lenne rájuk, de könyörögni nem fogunk nekik” – mondta például a Slovan elleni 1:0 után Pavel Kováč, a DAC kapusa. Hasonló szellemben nyilatkozott korábban Jaroslav Hílek csapatkapitány és Pavol Struhár középhátvéd is.

A dunaszerdahelyi futballisták ezek szerint vagy minden információtól elvágva, a négy fal közé zárva élik napjaikat, ami sajnálatos, vagy nem akarják érteni a lényeget, ami még sajnálatosabb.

Sajnálatos lenne persze az is, ha emiatt az ügy miatt maga a mérkőzés háttérbe szorulna. A sereghajtó DAC ugyanis legyőzte a bajnok Slovant, ami szenzáció, még akkor is, ha a Slovan óriási hullámvölgyben van, 370 perce nem lőtt gólt. A dunaszerdahelyiek megérezték a lehetőséget (ez a Slovan verhető), s éltek is vele. Delarge remekül játszott, Kováč nagyszerűen védett, Kabele kellemes meglepetés volt, s a többiek is hajtottak becsülettel. Ennek eredménye az 1:0-s diadal – a bajnokság első hét fordulójában pontot sem szerző DAC egymás után kétszer is győzött (ráadásul mindkétszer nullára!), s bár még mindig sereghajtó, már csak egy ponttal van lemaradva a 11. helyezett eperjesiektől.

A Slovan-verés tehát a legjobbkor jött. Igazán hasznos viszont akkor lehet, ha játékosok, szurkolók egyaránt tudatosítják: a hosszú távú problémákat egyetlen szenzációs diadal nem oldja meg.