Sikeres volt az euró-átállás

Nagyobb bonyodalmak nélkül zajlott le 2002. január 1-jén 0 órakor az euró bevezetése, de azért kisebb fennakadásokról az első órák eseményeit összefoglaló legtöbb sajtójelentés hírt adott. Az érintett országokban mindenütt az új valuta határozta meg a szilveszteri ünneplés hangulatát. Éjfélkor sokan sorban állás közben koccintottak: a pénzkiadó automatánál álltak, hogy az elsők között juthassanak az euró-bankjegyekhez. Az egységesülő Európa szimbólumaként az euró emblémája jelen volt az utcabálokon, s a hivatalos ünnepségeken egyaránt, több százmillió ember számára tette emlékezetessé ezt a szilvesztert. Sajtóinformációk szerint a legtöbb problémát az első órákban az okozta, hogy a vásárlóknak vagy egyáltalán nem tudtak visszaadni nagyobb címletű pénzekből, vagy rendkívül hosszú időt vett igénybe, amíg az eladó kiszámolta, hogy mennyi a visszajáró. Ugyancsak fennakadást - bár inkább csak némi bosszúságot - okozott egyes pénzkiadó automaták meghibásodása, illetve az, hogy nagyobb kifizetésekhez is csak kis címletű bankjegyeket lehetett használni, mert a "standard" kiadást sokhelyütt a legkisebb 5 eurós bankjegyekkel oldották meg. A szokásos forgalom négyszeresét kellett állniuk éjfél után a németországi pénz-automatáknak. A német bankszövetség első hivatalos jelentése szerint sikerrel állták a rohamot, bár a pénzkiadó gépek időnként felmondták a szolgálatot. Sokat rontott a valutacsere imázsán, hogy az egyik ilyen elromlott automata éppen Frankfurtban volt, az Európai Központi Bank székházával szemben, ahol rengeteg fotós és televíziós kamera volt tanúja az első sikertelen próbálkozásoknak. Mint ismeretes, a német márka már jelenleg sem kötelezően elfogadandó törvényes fizetőeszköz, február végéig kifejezetten a kereskedelmi szervezetek önkéntes vállalásaként fogadják el - már ahol elfogadják. Bizonyos ugyanis, hogy a kisebb boltokban gondjai lesznek azoknak, akik euró híján a "régi" márkával szeretnének mától fizetni. Belgiumban és Franciaországban az első jelentések szerint éjfél után még nem működtek a pénzkiadó automaták, ugyanis az átállítás technikai feltételeit csak úgy tudták megteremteni, hogy az új valutával feltöltött gépeket egyenként kellett "újraindítani". A "hagyományos" automatákkal (jegykiadó-, ital-, cigaretta-automata) még több gond volt, ezek már az év utolsó napján sem fogadták el az akkor még "érvényben lévő" pénzérméket, euró-érmék pedig ekkor még nem voltak forgalomban. Hétfő esti hírek szerint a pénzkiadó gépek átállítása euróra Németországban, Írországban, Olaszországban, Spanyolországban több mint 90 százalékban megtörtént, Hollandiában 85, Franciaországban 81, Görögországban 75, Portugáliában 50, Finnországban pedig 25 százalékban teljesült. Laurent Fabius francia gazdasági miniszter Párizsban a Pont Neufnél rendezett zenés-táncos ünnepségen köszöntötte az eurót, de nem sok megnyugtatót mondhatott: Franciaországban szerdától bank- és postasztrájk várható. A legjobban mégis talán Olaszországban tartanak az új év első munkanapjától: a temperamentumos olaszok dühkitöréseire számítva rengeteg bolt jelezte előre, hogy január másodikán leltározás miatt nem nyit ki. (Biztos, ami biztos, azért még a brüsszeli McDonalds-boltok is zárva tartottak 1-jén...) A szilveszteri programok az érintett országokban mindenütt az euró körül zajlottak. Lézerrel vetítették, virágokból rakták ki, tortára, péksüteményre formázták az új pénz emblémáját, s a protokolláris rendezvények legfontosabb, leglátványosabb pillanatai is mind az új valutához kapcsolódtak. A "pénzpartikon" nem csak az eurót köszöntötték, hanem meghatottan búcsúztak régi kedves valutájuktól is az európai polgárok. A hagyományos bécsi újévi koncerten (amelyet ezúttal 40 ország tévéállomása közvetített) a hangversenyterem orgonáját euró-embléma díszítette, a közönséget és a karmestert "euró-csokrokkal" lepték meg a rendezők, s az előadott egyik zeneszámot a tévé-közvetítésben az osztrák pénznyomdában, az euró gyártásáról készült felvételek kísérték. Kosztasz Szimitisz görög miniszterelnök az új év első másodperceiben 120 eurót váltott ki egy athéni bankautomatából. Az időeltolódás miatt ő volt az első európai polgár, aki napi használat céljára kézbe vehette az eurót - ha csak nem előzte meg őt az azonos időzónában lévő Finnország miniszterelnöke. Szimitisz egyébként bankkártyáról váltott, két ötvenes és egy húszas eurót hívott le, majd az egyik bankjegyet azonnal az UNICEF-alap ládájába helyezte. Bécsben Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke néhány perccel éjfél után már virágot vásárolt euróért a feleségének, persze jó előre bejelentve, megfelelő sajtóérdeklődés mellett. Sokáig kérdéses lesz egyébként az euró első forgalomba kerülésének földrajzi helye. A francia tengerentúli területen, az indiai-óceáni Réunion szigetén közép-európai idő szerint 21.00 órakor volt éjfél, vagyis euróstart. A főváros, Saint-Denis polgármestere egy kiló gyömölcsöt vásárolt, 75 centért. Sajtóhírek szerint azonban először Új-Zélandon hajtottak végre készpénzes bankügyletet az euróval. A szigetország pénzügyminiszter-helyettese a wellingtoni repülőtéren új-zélandi dollárt váltott át euróra, az újév első pillanataiban. Új-Zéland 12 órával jár a közép-európai idő előtt, tehát az euró fél nappal azelőtt forgalomba került, hogy az euró-övezetben hivatalosan megjelenhetett. Az euró-készpénzt mindettől függetlenül, egy véletlen hibának köszönhetően elsőként mégis egy francia faluban, Saint-Julien de Concelles-ben "vezették be": egy ottani pénzkiadó automata műszaki hiba miatt már szombaton, 2001. december 29-én megkezdte az euró kiadását. A hibát hamar kijavították, az elsőség hivatalos deklarálásáról pedig majd elvitatkoznak a pénztörténészek és a földrajztudósok.