Sí-talpra, magyar!

A traktorok hazamentek. A határőrök mérgeskednek. Fél Magyarország határon túl. Az ország legnagyobb kokárdája a parlament előtt. Ünnep. Nemzeti. Az ünnep jó. A nemzeti is. Önazonosság-tudat. Magyarságtudat. Léttudat. Szabadságtudat. Történelmi tudat. Tudakozó. Mikor megy expresszvonat az Alpokba? Szabadnap. Csúcsforgalom sincs a székesfővárosban. Szép langy napsütés. Mintha végre tavaszodna. Ott, kint. Bent még hideg van. Elfagytak a lelkek. Kárpát-medencei sikertörténet magyarnak lenni. 1100 év Európa közepén. Vagy küszöbén? Vagy most már bent? A visszaintő múlt a téma napokig. A hősöknek poruk sincs már. A megkopott síremlékek felújítása folyamatos. A politikusok kokárdásan, beszédre készen. Mint mindig. Ha van mondanivaló, ha nincs. A nép hallgatásra készen. A nép, az már csak ilyen istenadta, lelkében ünnepre vágyó. A szobrok lesikálva, zászlódíszben minden falu, minden város. Virágkertésznek lenni jó. Igény van most koszorúra. Kié nagyobb? Kié nemzetibb színű? Ki volt ott? Mit mondott? Csak beszélt? A múlt tanulságai. Hogy tudunk mi hősök lenni. Hát persze, hogy tudtak az ősök. Eszmékért halni. Micsoda képesség! Szabadság, szerelem! Ám ha követválasztásról van szó, akkor meg kiűzetés. Szegény Sándor! Barguzin vagy Segesvár? Bronzba öntve a büszkeség. A traktorok hazamentek. A határőrök mérgeskednek. Mert forgalom, az lesz! Haza is fog jönni ez a sok jó nép. Fél Magyarország határon túl. Sok millió magyar lélek határon innen. Ünnepel. Nemzetit. Nemzettudat. Azonosságtudat. Magyarságtudat. Mit tudom én milyen tudat?! Tudakozó? Mikor megy vonat az Alpokba? Sí-talpra magyar! Híg a duma!