Segéd vagy rivális?

Egyre okosabb rendszerek vesznek körül, szolgálnak és irányítanak. A háztartásokat mosogatógépek és robotporszívók tehermentesítik, a sajátos nevelési igényre szorulókat oktatórobotok segítik, a katonaságot katonai robotok szolgálják, az orvosi diagnosztizálást szintén robotok pontosítják, a gyógyításban apró nanorobotok tevékenykednek, a tőzsdén pedig szoftverek és algoritmusok igyekeznek még több pénzt keresni. A gyártelepeken és raktárakban robotok ezrei serénykednek fáradhatatlanul olyan munkahelyeken, ahol korábban emberek güriztek. Nem fáj a hátuk, nem mennek nyaralni, nem kérnek cafeteriát, nem tömörülnek szakszervezetbe, viszont rengeteg túlórát vállalnak. A hatékonyság, az optimalizálás, a termelékenység, a profitmaximalizálás, úgy tűnik, minden más szempontot felülír. Robotok, intelligens rendszerek lettek a társaink, és nem váltunk géprombolókká (ludditákká), azzal együtt sem, hogy a robotoknak többnyire rossz a marketingjük a tudományos-fantasztikus filmekben és irodalomban.

Minden bizonnyal rácsodálkozunk az automatizációra egy új területen: amikor először vettünk kávét, csokit, vonatjegyet gépből, akkor az újdonság erejével hatott ránk, később gyorsan alkalmazkodtunk. Ilyenek vagyunk: alkalmazkodó lények. A technológiai változás az egész huszadik században alakította a munkaerőpiacot. A felgyorsult automatizálással, új kihívásokkal kénytelenek szembenézni a munkavállalók. A változás nemcsak a képzetlen, olcsó munkaerőre jelent veszélyt, hanem a diplomások nagy részét is érinti – véli Martin Ford jövőkutató a Robotok kora című könyvében. Kínában 2005 óta évente 25%-kal növekszik az üzembe állított robotok száma. Amerikában viszont az egyre olcsóbb, elérhetőbb robotok versenyképesek az alacsony fizetésért dolgozó ázsiai munkaerővel, ezért az amerikai vállalatok „futószalagon visszatelepítenek”. Bár új munkahelyek tömegesen nem jönnek létre, lévén minden gépesített, még az ellenőrzési funkció is.

Senki sem lehet biztonságban. Első olvasásra talán fura lesz, de még az újságíró kollégák sem. A Narrative Science-nél kifejlesztett Quill nevű mesterségesintelligencia-motort több nagy presztízsű lapnál használják hírgyártásra. Az elődjét sportesemények tudósításain csiszolták. A betáplált adatokat felhasználva értelmes beszámolókat generált. Bármennyire hihetetlen is, de az olvasók nem jöttek rá, hogy nem ember fejében született szöveget olvasnak. A Quillt például a Forbes is használja sport-, üzleti és politikai hírek gyártására, valamint több tucat hírportál is. Egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy az általunk olvasott tartalmat hús-vér újságíró pötyögte a számítógépbe. A Quill munkatársainak komoly ambícióik vannak: jelentéseket és elemzéseket is „gyártanak”. Egyszerre adatgyűjtő és -feldolgozó technológia, miközben értelmes szöveget állít elő. Hatalmas mennyiségű adattal dolgozik, rendszerező munkát végez, és villámgyorsan kidob egy szöveget: egyértelműen ő a hírverseny győztese.