Vélemény

Sándor, Ágnes, Miklós, Ilona

Szlovákiában meghaladta a tízezret a járvány halálos áldozatainak száma. Magyarországon most is naponta közel háromszázan halnak meg.
Nyerges Csaba

2021. április 10. 09:00

covid
- TASR/AP-felvétel

Mintha minden egyes nap egy-egy olyan kis falu tűnne el az ország térképéről, ahol a gyermekéveimet töltöttem, összességében pedig eddig egy teljes városnyi, 23 ezer ember. Mint ahol felnőttem. Emlékezzünk meg róluk.

Mehetnénk házról házra a koronavírust jelképező, szellemvárossá vált, végeláthatatlan településen, és benyithatnánk minden tátongó, üres ház, lakás ajtaján, ahová sok közös emlék fűz. Itt élt Sándor bácsi, akit a „névtelen”, idős, krónikus betegen elhunytak között tartanak nyilván, pedig a magas vérnyomáson kívül semmilyen más nyavalyája nem volt. Ellenben gazdag életet élt. Tisztelték a környezetében, mintagazdaságot vezetett, öröm volt ránézni a szeretettel tartott jószágokra és a pedáns portára. Tőle tudom, hogyan kell metszeni a szőlőt, és mit is jelent az a guggolós bor.

A szomszédban élt Ágnes. Naponta ingázott a kórházba, ápolóként állt helyt a covidos betegek között. Fogta a kezüket, amikor már semmilyen segítség, remény nem maradt. A második hullám vitte el, mielőtt megérkezett volna az oltóanyag az országba. Két kiskorú fiút hagyott hátra, akik nagyon szerették. Meg a törlesztőrészleteket a lakáson, és az álmait, hogy egyszer majd egyenesbe érnek, nem kell azon aggódni, hogyan húzzák ki a hónap végéig. Amikor a kórházban volt dolgom, mindig kedvesen segített, szólt pár jó szót.

Az utca túloldalán élt Miklós. Pénztárosként dolgozott a hipermarketben. Amikor végzett, néha együtt mentünk ki horgászni. Ő mutatta meg, hogyan lehet úgy vezetni a műcsalit a vízben, hogy felkeltse a süllők érdeklődését. Jókat beszélgettünk. A természetben érezte igazán otthon magát, minden növényt, állatot ismert. Amikor kimegyek a ligetbe, nem felejtem el: igen, Miklós, te voltál az, aki salátának álcázva megkóstoltattad velem a kontyvirág levelét, és a kalcium-oxalát kristályok össze-vissza szúrták a nyelvemet. Jót nevettük.

Az utolsó házban élt a Tanárnő, Ilona. Hamar megtalálta velünk a közös hangot és nagyon tiszteltük. A hivatásszeretet töltötte ki az életét. Délelőtt történelemórák, délután szakkör, időnként szakmai kirándulás egy-egy emlékhelyre a környéken, tökéletes „idegenvezetéssel”. Ő erősítette a hazaszeretetünket, és ő mutatta meg, milyen büszkék lehetünk elődeinkre, a vidékre, ahol élünk. Amikor lélegeztetőgépre került, sejteni lehetett, hogy nem fogják élve levenni onnan, ahogyan nagyon sokakat, másokat sem.

Nem statisztikai adatok. Hús-vér emberek ők, a legkülönbözőbb, eladói, pedagógusi, polgármesteri, olimpiai bajnoki életpályával, akiket megmagyarázhatatlan okból, érthetetlen logikával csókolt meg a halál a járvány alatt, miközben mások könnyen lerázták magukról a fertőzést. Hús-vér emberek, akik betölthetetlen űrt hagytak maguk után. Lehetett volna, és lehet még hasonló a sorsunk. Élnek az emlékeinkben, az átvett szokásokban, mozdulatokban, az együtt épített kerítésben, a közös útban, az átbeszélt estékben, a közös drukkolásban.

Közben újra nyitni kezdtünk, próbálunk visszatalálni a régi életünkhöz. Egyre több oltóanyag érkezik, a mutatók is javulnak, és hajlamosak lehetünk győzelmet kiáltani, de soha nem szabad elfeledkezni arról, hogy milyen súlyos árat fizetünk érte. Az elvesztett életeket, Sándorokat, Ágneseket, Miklósokat, Ilonákat nem pótolhatja senki és semmi. Emlékezzünk rájuk, és ne feledkezzünk meg arról: ha esetleg újabb hullámot gerjesztenénk a túláradó önbizalmunkkal, azzal a halottaink kirívóan magas számát is még tovább növelnénk.

Támogassa az ujszo.com-ot

Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.

Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.

A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.

Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
Eduard Heger
Frissítve

Véget ér a veszélyhelyzet!

heti tallozo

Kilövés előtt a Szputnyik V vakcina, ezer színben pompázik a Covid-automata, új áldozat Matovič célkeresztjében – Heti tallózó

Egész életüket Istennek szentelik, és bensőséges kapcsolatban a Szűzanyával élik. Boldogok a somodi közösségükben.

Máriás nővérek: elárasztotta a lélek a kastélyt

koronavírus

Több lesz az elsős

Komárom

Jövő héttől újra lehetséges a beteglátogatás a komáromi kórházban

rendőrség

Két idős nőtől is pénzt csaltak ki a Dunaszerdahelyi járásban

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.