Sajt

 Andrej Kiska a gazdag és jóságos amerikai nagybácsi mosolyával az országot készül megváltoztatni, Radoslav Procházka Clint Eastwood korai western-szerepeit idéző borostájával és a fiatal elnök jövőképével riogat. A többiek pedig azzal, hogy indulni szeretnének a jövőre esedékes választáson. A kecskesajtról pedig mindenki ismét megfeledkezik.

Jöhetne már egy komoly jelölt, aki azt mondja: elnök leszek, megzsarolom a kormánypártot, és ha addig élek is, elintézem, hogy több legyen az országban a kecskesajt. Terjesszenek be egy törvényt, amely kimondja: a kutyatulajdonosok kötelesek kutyáikat kecskékre cserélni, továbbá kötelesek kecskesajtot készíteni a naponta kifejt tejből. Kakukkfüveset, diósat, natúrt. Az elkészített sajtból az érintett polgár köteles szomszédjait megkínálni, jószomszédi viszony esetén nekik belőle rendszeresen eladni, rossz szomszédi viszony esetén pedig ajándékozni, hogy a jószomszédi viszony helyreálljon.

A javaslat másik előnye, hogy a háztartások „elkecskésítésével” megszabadulnánk a panelkutyáktól. Végre elcsendesednének a lépcsőházak, és a játszótereken meg a parkokban sem kellene a kutyák termékeit kerülgetni (hanem a kecskékét). A lakótelepek környékén kecskék legelnék a füvet, a magányos nénikék pedig elfoglalnák magukat a kecskével, azzal ugyanis több a munka, pláne ha sajtot is akarunk. A kutyákat úgyis csak halálra etetik a zsebkendőnyi lakásokban, ha meg lemennek velük sétálni, szegény állatok szinte elgurulnak. Nem jól van ez így.

De ha az átfogó sajttörvényt elfogadnák, az elnökjelöltek sajtkóstolókkal kampányolhatának. Akinek a legjobb a sajtja, arra fogunk szavazni. Na jó, ha a smeresek nagyon akarják, játszhatjuk az egészet brindzával is.