Sajnálatos

„Nem tudok elképzelni olyan értelmes és rendes szlovákokat, akik rá (Bugárra) szavaznának, és nem tudok elképzelni olyan értelmes és rendes magyarokat sem, akik rá szavaznának”.

A továbbiakban még kifejti, hogy hiába szorgalmaznák saját pártja, az MKP döntéshozó szervei a Híddal való kooperációt – „én nem szavaznám meg”. Bizonyára érdemes volna megkérdezni Csáky Pált, vajon milyen alapon dönti el, hogy ki a rendes és értelmes és ki nem? Hasonlóképpen ki a jó magyar és ki nem. Ugye ismerős ez a narratíva?

Amennyiben a forrás hiteles, nem manipulált és pontosan idéz, úgy nagy a baj. Elsősorban a képviselővel. Másodsorban a jelenséggel.

Bizonyára sokan emlékeznek még a politikacsinálók és a választók közül is, hogy milyen politikai témában kampányolt korábbi választásokon Csáky Pál. Többek között szinte abszolút prioritást élveztek a Beneš dekrétumok, valamint az autonómia kérdése is.

A következő választásokon már nem szorgalmazná ezeket pártja programja. Ezek tehát már személyesen nem követendő célok az ő számára. Méltó „körhintás” alapállás. A köpönyeg már nemcsak fordul. Mintha forgószél táncoltatná. Mint mondotta „nem teszek olyan témát az asztalra, mely a következő koalíciós kormányban gondokat okozhatna”.

Korábban egyik, talán nem túlzás, ha kimondom, legsikeresebb EP-képviselőnket, Bauer Editet – saját párttársát – is eléggé elítélhető módon támadta, annak korát firtatva.

Csáky képviselő úrról sok minden elmondható. Többek között az, hogy nem csapatjátékos, öntelt magamutogató, karrierista, nem mond igazat – hazudik –, vagy, hogy kizárólag az önérdeke a cél. Nekem azonban nem tisztem személyét értékelni, megítélni és egyáltalán nem elítélni. Ezt tehát nem is teszem.

Képviselői tevékenysége azonban szigorúan közügy. Azt górcső alá vonni és elemezni pedig a közszereplők és a közélet iránt nem közömbös valamennyi szlovákiai magyar joga. Persze jobban örülnék, hogy ha ezt a jogot mindannyiunk érdekében, minél többen gyakorolnák. És nem hiába. Nekünk nem lehet közömbös, hogy EU képviselőink milyen üzeneteket közvetítenek egyes EU-kulcskérdésekben, milyen magatartást tanúsítanak. Az együttműködés vagy a kalandor különutasság hívei. A világ, de EU viszonylatában is megbillenni látszik az ésszerű együttműködés a kényes hatalmi egyensúly. Közép-Európában, legközelebbi szomszédjainknál a V4-ben is az értékválság jelei tapasztalhatóak.

A brexit rendezetlensége már idehaza is több családot érinthet. Ez egy konkrét példa arra, hogy már több területen nem érvényesülhet az ún. kizárólagosság. A hatályos nemzetközi szerződéseken túlmenően a szabad munkaerő áramlás következményeként tíz és százezrek kötődnek az osztrák, cseh, német, angol és más bérezési, szociális és családtámogatási rendszerekhez. Végül is a külföldi munkavállalás nem új keletű. Manapság viszont szervezettebb és az EU együttműködés eredményeként magasabb szintű jogbiztonsággal jár. Ettől függetlenül persze még rengeteg kihívással kellene megküzdenünk – menekültkérdés, klímaváltozás, mértéktelen vagyonosodás és elszegényedés, ipari szerkezetváltás, oktatás, munkaerő minősége és még sorolhatnám.

Sok politikus, így a már említett V4 vezetői is, jobbára nem az egyeztetések, a valós problémák megoldásának útját választja. Ezekre ugyanis nincs egyszerű megoldás, csodaszer.

Sajnos többen a demokrácia elmélyítésével ellentétben a populizmus útjára léptek. Ez pedig rendkívüli veszélyeket rejt magában. Ugyanakkor igaz, hogy rövid távú, nem egyszer önös politikai és mondjuk ki, gazdasági előnyöket is biztosit.
Az elmúlt 30 év tanúsága többek között az is, hogy nálunk a „politikában/ból” meg lehet gazdagodni. Ez elfogadhatatlan.
A populizmus a gyűlöletkeltés és az erőszak előszobája. A kimondott, leírt szónak, de főleg a magatartásnak – cselekvésnek súlya van. Olyan tragédiához is vezethet, mint pl. a gdanski polgármester meggyilkolása is.

Ott, ahol a demokráciát és képviselőit karanténba kényszerítik, ahol a kormánykritikát nemzetárulásnak minősítik, ahol bedarálják a független sajtót és igazságszolgáltatást, ott nincs szabadság. Ez az út csakis erőszakhoz vezethet.
Szlovákiában még nem tartunk itt. Ahhoz azonban, hogy ne is jussunk el idáig, itt élő magyarként azt várnám el az MKP-tól, hogy határolódjon el Csáky Pál európai parlamenti képviselő megnyilvánulásaitól.

Következetes lenne egyébként az MKP soraiból való kizárása és a jövőbeni nem jelölés is. Persze respektálom, hogy ez elsősorban az MKP vezetőségének és tagságának az ügye. Szélesebb kontextus tekintetében viszont mindannyiunké.
Valószínű, nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, miszerint mi, itt élő magyarok szeretnénk büszkék lenni EP-képviselőinkre. Végül is az „EU-sokaság” az ő viselkedésük alapján is alakítja ki véleményét rólunk. Az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet kapnak rólunk.