Rosszul tudtuk. Vagy sehogy

A csontira viszont aznap semmilyen apróhal nem volt kíváncsi. Kerülték a keszegek, kinevették a kárászok, a bodorkák rá se bagóztak, de még a csíkok is elhúzták mellőle a csíkot. Az úszó mozdulatlanul várakozott a víztükrön pihenő sárga nyárfalevelek közt, látványa pedig kivasalta a két munkanélküli jó barát lelkiállapotát. De annyira, hogy elkezdték átvenni a járványhelyzet okozta globális gazdasági hatások lecsapódását a Föld egyes országaiban. Srí Lankán például a kormány takarékossági okokból megtiltotta a legfontosabb árucikkek importját – mesélte Bandika, hozzátéve, hogy a közlekedési eszközökről, az egészségügyi eszközökről, az étolajról és a kurkumáról van szó. Még jó, hogy a héten éppen nem terveztem kurkumát importálni Ceylonra – állapította meg Ervin, közben pedig hálát érzett, amiért ilyen szerencsés körülmények közé született. Már csak azért is, mert az ország fővárosának kimondhatatlan a neve. Bandika felkapta a fejét, mert úgy tudta, Srí Lanka fővárosa Colombo. Ervin tehát kénytelen volt felvilágosítani, hogy nem sokkal ugyan, de mellélőtt, ugyanis a helyes válasz Srí Dzsajavardhanapura Kótté. Bandika arcán megkétszereződtek a ráncok. Fojtott düh lepte el agykoponyáját, arra gondolván, hogy egy csalihalat sem képes megfogni, de még azt is rosszul tudta, hogy Srí Lanka fővárosa micsoda. Szóval akkor Srí Dzsajavardhanapura Kótté? – emelte ki a vízből az érintetlen csontférget. Gondolom, ez is olyan, mint az íreknek Dublin. Hogy odamegy az ember, meg akarja keresni a térképen, hogy hol van Dublin, aztán odaírják neki, hogy nem látod, hát ott van, hogy Baile Átha Cliath. Mert hogy a Dublin csak az angol neve, írül emígy hívják, helyesen kimondani meg sem próbálom, ha nem haragszik, mert annyi kapásunk sem lesz, mint eddig. Ervin hevesen tiltakozott, jelezvén, hogy nem erről van szó. Srí Dzsajavardhanapura Kótté nem azonos Colombóval, még ha nagyon közel is vannak egymáshoz. Bandika már úgy volt vele, hogy bedobja a csukázó szereléket csalihal nélkül, csak legyen vége ennek az egésznek. Tanácstalanságában végül egy karika kolbászt akasztott rá. Ervin viszont úgy döntött, elmondja azt is, hogyan nevezik országukat a Srí Lanka-iak. Tessék elképzelni, hogy ami Hungary lakóinak magyarul Magyarország, a finneknek finnül Suomi, az íreknek írül Éire, az a Srí Lankai-aknak szingalézül Sri Lankā Prajathanthrika Samajavadi Janarajaya, vagyis Srí Lanka-i Demokratikus Szocialista Köztársaság. Jó érzés ezt tudni, kedves kuzin, elárulhatom. Akkor még azt is elárulhatná – fektette az ágasra a horgászbotot dobás után Bandika –, hogy miként lehet takarékoskodni azzal, ha valaki nem importál kurkumát. Ervin elmondta, hogy a kurkuma Srí Lankán olyan, mint Magyarországon a pirospaprika. Alig van étel, amelyhez ne kéne. Aztán csendben eltelt néhány óra, persze kapás nélkül. Meg azt sem értem – törte meg a hideg csendet Bandika –, hogy ha a csuka olyan okos hal, amilyennek tartják, miért nem tudja, hogy a kolbász az finom. Ha mindent értenénk, talán horgásznunk sem kellene, mondta Ervin, majd elkezdett visszapakolni az autóba.

A szerző a Vasárnap munkatársa