Rossz és rosszabb

Később a panaszbizottság elvette tőle az abszolút győzelmet – egymillió vokssal együtt – a nagyszabású választási csalások miatt. Most szombaton kellett volna 2. fordulót tartani, de Abdullah Abdullah volt külügyminiszter, aki a második helyen végzett, visszalépett.

Jó megoldás ebben a helyzetben nem létezett, csak rossz és rosszabb. A második forduló eltörlése logikusnak tűnik, hiszen fölösleges lett volna pénzt és a tálib támadások miatt feltehetően sok emberéletet is áldozni egy olyan választásra, amelyen nincs kiből választani. Csakhogy így Karzai alkotmányellenesen, anélkül lett elnök, hogy megszerezte volna a szükséges (50 százalék+egy fő) mennyiségű voksot. Karzai legitimitása így megkérdőjelezhető.

Másrészt az is tény, hogy minden valószínűség szerint akkor is Karzai győz, ha Abdullah nem lép vissza. A volt külügyminiszter a visszalépéssel – a biztos vereség tudatában – a politikai arcát igyekezett menteni, már ha továbbra is valamiféle ellenzéki vezér szerepében akar tetszelegni. Ugyanis sokan – köztük a német és a francia külügyminiszter – felszólították, hogy működjön együtt Karzaijal. De szakértők szerint ha megtartják is a 2. fodulót, amelyben Karzai győzőtt volna, a legitimitása akkor is rendkívül alacsony lett volna, hiszen a tálib fenyegetőzések és a rossz időjárás miatt még kevesebben mentek volna el szavazni, mint az első fordulóban.

Karzai marad tehát az elnök, de a csalás szégyenfoltja rajta marad. Kormánya korruptsága miatt, egyre kényelmetlenebbé vált a Nyugat és főleg az USA számára, de sokan úgy vélik, hogy még mindig ő a legjobb megoldás, mert egyszerűen nincs más, akivel együtt lehetne működni. Rendkívül álszentnek tűnik az EU soros elnökségét betöltő Svédország külügyminiszterének az a felhívása, hogy a Nyugat a lehető legkisebb mértékben avatkozzon be az afganisztáni folyamatokba. Az amerikai és a NATO-csapatok nélkül a Karzaikormányt már rég elsöpörték volna a föld színéről. Nemlehet tehát úgy tenni, hogy a Nyugatnak semmi köze az ottani politikai folyamatokhoz. Egy éppen lemondott ENSZ-diplomata – nem az első, aki a csalások miatt hagyta ott Kabult – úgy látta, a nemzetközi közösség nagy árat fog fizetni pénzben és emberéletben a korrupt és népszerűtlen kormány fenntartásáért.

Azt mondani sem kell, hogy az afgán lakosság kiábrándult és fél.

De az egyre szerencsétlenebb afganisztáni politikai és katonai helyzet miatt a nyugati közvélemény kiábrándultsága is nő, s mint a DPA utalt rá kommentárjában: egyre nehezebben lehet megmagyarázni, hogy miért tartanak hatalmon a szövetségesek egy választási csalót mind több nyugati katona élete árán. Mert a tragikus az, hogy Karzai valószínűleg tisztességes eszközökkel is megnyerhette volna a választást. Arról nem is beszélve, hogy Obamának, mielőtt dönt az újabb csapatok Afganisztánba küldéséről, talán azt is meg kellene magyaráznia az amerikai közvéleménynek, miért pénzelte a CIA Karzai elnök testvérét, Ahmed Wali Karzait, aki köztudottan jelentős szerepet játszik a kábítószer-kereskedelemben. A drogüzlet azért az afgán társadalom rákfenéje, mert a legnagyobb haszonélvezője éppen a Talibán.