Romeltakarítók kormánya

Véleményem szerint azonban idén (Magyarországhoz hasonlóan) a „száz nap“, azaz a kezdeti időszak csak az önkormányzati választások után ér véget, Szlovákia esetében november 27-én. Ennek oka az, hogy a választások miatt a koalíciós pártok nagyobb nyomás alatt vannak, mint normális esetben, ami megnehezíti a politikai kompromisszumok kidolgozását és keményebbé, eredményorientáltabbá teszi a pártpolitikusokat. A kampány vége Magyarországon is markáns, ha nem hozott is éles változást az Orbán-kormány kommunikációjában, és vélhetően nem lesz ez másképpen nálunk sem. Vannak azonban olyan tendenciák, melyek nem a kormány vélhető szándékai szerint alakultak, ezért változásukra november 27. után sem lehet számítani.
Ezen tendenciák közül a legfontosabb az, hogy valamivel több mint negyed évvel a kormányalakítás után valójában még mindig a Fico-kormány és annak öröksége az, mely a politikai életet tematizálni tudja. Elég csak megnézni az aktuális törvénymódosítási tervezetek listáját: a nyelvtörvény, a kettős állampolgárságról szóló ellentörvény, az állami jelképekről szóló törvény vagy a médiatörvény kifejezetten a Smer által vezetett koalícióhoz köthető intézkedések, sőt: sokak számára ezek határozták meg a Fico-kormány karakterét. Ezen jogszabályok reformja a kormány szempontjából már csak az azt alkotó pártok választási ígéretei miatt is szükséges - viszont ez láthatóan egyáltalán nem könnyű feladat, a koalíciós partnerek az egyes ügyekben tanúsított eltérő mértékű elhivatottsága többször vezetett nyilvános konfliktusokhoz június óta. A fenti ügyekhez további olyanok is járulnak, melyeken szintén Fico kéznyoma érezhető, mint a kormány Štefan Harabinnal vívott harca, az őszi népszavazás, a Malina Hedvig-ügy kivizsgálása, a Szvatopluk-szobor, az STV átalakítása, ami alapvetően a köztévé (a kormány szerint) Smer-közeli vezetését szeretné kiiktatni. Bőven van tehát mit „eltakarítani“ az új kormánynak elődje után.
Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a kormányzatról szóló kommunikációban egy harcos diskurzus került többségbe, melyet az elmúlt hónapokban főként az SaS és a Smer közötti több menetes szimbolikus párharc testesített meg. Az olyan témák, mint a korrupció elleni harc, az iskolaügyi reform és a gazdasági stabilizáció, melyek a kormányprogram magját jelenthetnék, ugyan szintén jelen vannak a közbeszédben, súlyuk azonban csekély a kormány és az ellenzék közötti konfliktusokhoz, illetve a kormánypártok közötti konfliktusokhoz képest. Ez a koalíció szempontjából óriási politikai veszélynek tűnik, tekintve, hogy a választók nem csupán a Fico-kormány által hátrahagyott romok eltakarítására adtak mandátumot a jobbközép négyesnek, hanem egy új politikai kultúra meghonosítására, egy új politikai tér létrehozására is. Nem arról van szó tehát, hogy a fent említett reformokat nem igényli a jobbközép szavazótábor, sőt - de csak ennyivel aligha érik be. Valószínűsíthető, hogy a Robert Ficót leváltó többség ráadásul a legkevésbé Robert Ficóval szeretne foglalkozni nap mint nap - márpedig a sajtó az eseményeket követve pontosan a volt miniszterelnök árnyékával kénytelen szembesíteni őket minden lehetséges alkalommal. Természetesen nem lenne ésszerű elvárni, hogy a „romeltakarítás“ gyorsan és zökkenőmentesen menjen -azonban az a nehézkesség, sőt kelletlenség, amit a kormánypártok az elmúlt hónapokban bemutattak, nem magyarázható pusztán rajtuk kívül álló tényezőkkel. Az pedig szinte biztosra vehető, hogy egy jövőbeli egy- vagy kétpárti Smer-kormánynak nem tartana ugyanennyi ideig a most kiharcolt reformokat visszavonni.
A Polis legfrissebb mérései szerint a Smer támogatottsága 39%-ra emelkedett, miközben az SaS 6,8%-ra esett le. Ez egyértelműen a Smer kommunikációs győzelmére utal a szimbolikus harcban, mely olyan jellemző volt az első száz napra. Ez is megerősíti, hogy a kormánynak a lehető leggyorsabban abszolválnia kellene a kötelező köröket, a Fico-kormány örökségének felszámolását, és belefognia a saját konstruktív reformjainak teljes erejű kommunikálásába - lehetőség szerint legkésőbb az önkormányzati választások lecsengése után. Egyébként 2014-ben a második Fico-kormány nulla perc alatt építheti újjá ugyanazokat az intézményeket, melyek maradványait elsőre is nehéznek tűnik felszámolni.

Ravasz Ábel; szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője