Romatour 2013

A mélyszegénységre semmilyen megoldás nem született, s a mélyszegénységet ebben az országban alapvetően a romákhoz társítjuk. Bár ez a társítás önmagában helytelen, a mélyszegénység ugyanis nem válogat, csak a romatelepeken talán jobban látszik, s a politikai osztálynak ez az állapot mintha megfelelne. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy kisebbségi párt vezetője szolidáris nyilatkozatot fogalmaz meg, sőt, el is várom, de a hatalom, az más. A kormányzatoknak valahogy az elmúlt húsz évben megfelelt, hogy az országban a mélyszegénységet a romákkal társíthattuk, hiszen el lehetett mondani, ŐK az alkalmazkodni képtelenek, VELÜK kell valamit kezdeni, NEKIK kellene valamit tenniük. Ez a politikai, s most már közbeszéd is, megkönnyítette a kormányzatok helyzetét, de csak ideiglenesen. Egyrészt azért, mert rövid időn belül a nem roma mélyszegénység ügyében is illenék tenni valamit, másrészt meg az elodázott problémák mindig és törvényszerűen hatványozottan jelennek meg újra s újra. Tavaly nyáron két politikus lakókocsival körbejárta az ország romatelepeit, komoly sajtót kaptak. Született néhány nyilatkozat, s a Romatournak nevezett PR-útnak egyetlen következménye sem lett. A kormány benyújtott egy romapolitikával foglalkozó dokumentumot, amely sajnos alapjaiban rossz, de ahhoz a két politikusnak nem sok hozzászólnivalója volt. Jómagam az idén másodszor abszolváltam egy keleti romatourt. Tapasztalataim nem általános érvényűek, beszélgetéseim az újságíró anyaggyűjtése, és nem a szociológiai mélyinterjú kategóriájába tartoztak. Éppen ezért általánosításra nem alkalmasak. Az évek alatt összegyűjtött ismeretanyag roma és szegénység témákban viszont két, nagyon fontos általánosítást mégis megenged. Az egyik: a roma szegénytelepek problémáinak megoldására szánt pénzek valahogy nagyon ritkán jelennek meg ott, ahová szánták őket. A másik: a szegénytelepeken mindenütt találni egy sor olyan történést, amelyben állami vagy közigazgatási szervek végeztek rossz munkát, hozzájárulva a problémák felhalmozódásához. E két felismerés erősített meg abban, hogy a probléma nem romaprobléma, de a tény, hogy romák élnek szegénységben, romaproblémává tette a mélyszegénységet. S tette így látszólag megoldhatatlanná. Pedig semmi mást nem kell tenni, csak tudomásul venni, hogy a mélyszegénységre kell valamilyen civilizált megoldást találni, s nem a mélyszegénységben élők ellen cukkolni a társadalmat. A romaellenes hangulat ma olyan méreteket öltött, hogy az már közbiztonsági kategória, mint ahogyan a mélyszegénység is az. Pont ezért kell foglalkozni vele. Sokszor kell rászólnom még komolyabb műveltséggel is rendelkező ismerősökre, hogy ha „az én adómból mennek a pénzek a cigányokra“, akkor az adórendszer szolidáris részét sokkal inkább látom megvalósulni, mintha az adóeurók milliárdosok számláin jelennek meg, mert számukra jó közbeszerzési feltételek mellett vállalkoznak. A mélyszegénység megoldására(nem a romákra) szánt pénz jó helyre megy. Csak menjen végre oda. S ne az uzsorások és a szociális rendszer élősködői (vigyázat, ezek nem a szegények és nyomorultak, hanem az őket még jobban víz alá nyomók) gazdagodjanak meg rajta. S ne tüntessünk ki olyan közéleti embert egy nappal a roma holokauszt emléknapja után, aki a szlovák fasiszta államot dicsőíti.