Robert Fico öröme és szégyene

Igennel a koalíciós képviselők közül kivétel nélkül mindössze az SaS honatyái voksoltak. Hozzájuk hasonlóan döntött a Za ľudí négy tagja, valamint két független képviselő. Az OĽaNO frakciójából Katarína Hatráková tartózkodott, Romana Tabák pedig nem szavazott, noha ott volt az ülésteremben. Emiatt még aznap este kizárták őket soraikból. A Sme rodina valamennyi képviselője ugyancsak tartózkodott. Így aztán nem következett be az, amit Robert Fico jósolgatott, hogy majd a „véres szemű” politikai ellenfeleinek, valamint a szerinte bosszúálló Igor Matovič kéjes örömére és a nyilvánosság szeme láttára, a rendőrök megbilincselve viszik el őt a börtönbe.

Nem így történt, amit sokan szenzációnak tartanak, holott a tárgyilagos elemzők szerint a képviselőházban bizonyos mértékig indokolt döntés született. Ugyanis a kiadatási eljárás során az ellenzéki párt elnöke bármelyik tanút befolyásolhatta, tehát az előzetes vizsgálati fogsága jórészt okafogyottá vált. Ficót nem mentették fel egyetlen vád alól sem, ám tovább is szabadlábon védekezhet. Ami többek között annyit is jelent, hogy a szinte naponta megtartott sajtóértekezleteivel – amelyeken az ellenzék ellehetetlenítésére törekvő politikai koncepciós perekről harsogott, és kitartóan támadta főleg az államfőt, a miniszterelnököt és a bűnüldöző szerveket – egyelőre megmentette a bőrét. Ráadásul az ügye rangos külföldi médiumok vezető hírei közé került. Méghozzá rövid időn belül másodszor, mert e hét elején ugyanezek a hírszolgálatok elképedve számoltak be a múlt vasárnapi, nyitrai tüntetésről, amelyen a Smer fanatikus hívei, Ľuboš Blahának, az ellenzéki párt kocsmai kikiáltójának vezényletével kórusban „amerikai kurvának” nevezték Zuzana Čaputová köztársasági elnököt. Amivel az európai nyilvánosság előtt igazolták, hogy Szlovákiában a béka ama bizonyos testrészénél is sokkal mélyebbre süllyedt az alapvető politikai kultúra, ami az ország, de különösen a pártelnök Fico, illetve a primitív megnyilatkozásaival elhíresült Matovič szégyene.

Elkeserítő a négypárti kormánykoalíció viszálykodása is. Boris Kollár fittyet hány a koalíciós szerződésre, gátlástalanul a saját, valamint a cimboráinak érdekében cselekszik. Most éppen kollégáival együtt Ficót mentette, egyszersmind ismét odapörkölt Roman Mikulec belügyminiszternek és a rendőröknek, akik két közeli emberét, Vladimír Pčolinskýt meg Martin Borguľát korrupciós ügyekben gyanúsítgatni merészelik. Matovič pedig szokása szerint ismét mentegette őt. Miközben minden lehetséges alkalommal Richard Sulík gazdasági és Vladimír Lengvarský egészségügyi minisztert szidja.

Ez a négypárti kabinet leginkább Ukrajna megsegítésében, a menekültek befogadásában ért egyet, ami megsüvegelendő tény. Mindeközben idehaza viszont minden égetően szükséges döntésről rendszerint hónapokig képtelenek szót érteni. Az alaposan kiherélt, úgynevezett bírósági reformot hosszas szócsatákat követően alighanem csak azért fogadták el, mert különben az unió nem küldené a helyreállítási pénzcsomag első részletét. Nemrég Eduard Heger nagy csinnadrattával jelentette be, hogy milyen intézkedésekkel kívánják enyhíteni a vágtató infláció egyre aggasztóbb következményeit. Azóta annyi történt, hogy a nem teljes, 13. nyugdíj kifizetését előrehozták júliusra. A további támogatások anyagi forrásainak előteremtéséről még mindig nincs egyetértés, még parlamenti jóváhagyás sem. Magyarországon és Csehországban a minap már több mint nyolc százalékkal növelték a nyugdíjakat, Lengyelországhoz hasonlóan egyéb polgárbarát intézkedésekről határoztak.

A szlovák kormány viszont még mindig nem tud egyezségre jutni a rászorulók azonnali megsegítéséről. Talán a készülő szakszervezeti tüntetések, a kilátásba helyezett országos sztrájkkal együtt végre cselekvésre sarkallják Pató Pál hazai utódait.