Robert Fico görbe tükre

Hangsúlyozta, hogy nem érez gyűlöletet a merénylővel szemben, megbocsájt neki, és nem készül ellene semmiféle jogi lépésre. Ezt a kijelentését mindenképpen nemes, államférfiúhoz méltó gesztusként lehet értékelni. A miniszterelnök az elmúlt évek belpolitikai eseményeit, a feszült társadalmi légkör kialakulásának okait önkritikusan elemezve bevallotta, hogy fontos szereplőként ő sem volt politikai angyal. Rámutatott arra is, hogy a nyitrabányai merénylet is igazolja: milyen tragédiákhoz vezethet, ha egyes személyek, még inkább pártok képtelenek tiszteletben tartani, legalább eltűrni mások tőlük eltérő véleményeit, értékrendjét, s ezért erőszakos cselekedetektől sem rettennek vissza. A továbbiakban megismételte az Európai Uniót és főleg az Egyesült Államokat bíráló külpolitikai nézeteit.

Aggodalomra ad okot videónyilatkozatának az a része, amelyben a merénylet s általában a feszült hazai társadalmi légkör okaira igyekezett fényt deríteni. Magabiztos állítása szerint a lévai illetőségű merénylő nem volt magányos farkas, hanem az ellenzékiek politikai aktivistája. Ezt a súlyos vádat semmivel sem bizonyította. Juraj Cintula valóban ott tüntetett néhány polgárral együtt a kormány kihelyezett Dolná Krupina-i és galántai ülései előtt, és elfogatását követően tényleg közölte, hogy azért vetemedett ilyen gaztettre, mert elégedetlen volt a Fico-kabinet politikájával. Ezek a tények nem igazolják, hogy megrendelésre vagy valamelyik politikai párt aktivistájaként cselekedett. Sokat sejtet az a néhány napja közölt hír is, miszerint a merénylőt pszichiátriai vizsgálatnak vetik alá. Vagyis a merénylő tettének tárgyilagos megítélésére még várni kell.

Fico videónyilatkozatának legnagyobb hibájának azt tartom, hogy mást mond, mint amit valójában gondol. Július elején várható visszatérésére készül. Társadalmi megbékélést sürget országunkban, ugyanakkor a következő mondataiban a gyűlöletkeltés fullánkjait szúrta oda az ellenzéknek, a véleményformáló hazai sajtónak, a legtöbb civil szervezetnek, nem utolsósorban az uniós vezetőknek, akik szerinte tétlenül szemlélték az akkori Smer vezetői és támogatói ellen indított bűnvádi hadjáratot is.

A tények ennél sokkal bonyolultabbak. A Smer vezetőinek gyakori gyűlöletbeszédeiből a kormányfő sem vonta ki magát, hiszen ő nevezte prostiknak az újságírókat, Soros-bérenceknek a szlovákiai civil szervezetek többségét. A politikai mélypontot pedig a Smer nem is olyan régen lezajlott tüntetése jelentette, amelyen a párt szimpatizánsai Ľuboš Blaha vezényletével azt rikoltozták, hogy az államfő amerikai kurva. Fico mindezt szótlanul hallgatta végig, majd azzal a gyermekded érvvel védekezett, hogy nem hallotta, miket kiabál a tömeg.

Nyilván nem makulátlan a politikai ellenzék néhány képviselője, különösen a mosdatlan szájú Igor Matovič, miként néhány híve sem, akik akasztófákkal fenyegetőztek. Nem volt helyénvaló az sem, amikor a Smer választóit Magda Vášáryová a társadalom legaljának minősítette.

Ha ezek a gyűlölködő megnyilvánulások tovább folytatódnak, akkor még távolabb kerülhetünk az óhajtott társadalmi megbékéléstől. Akkor is, ha az ellenzékiek törvényes jogait igyekeznek megnyirbálni a parlamentben, s ha a jelenlegi helyzetre hivatkozva a véleményformáló sajtó mielőbbi ellehetetlenítésére, magyarán: a demokrácia pilléreinek lerombolására türekednek.

Mindezek tudatában mielőbbi felépülést, a jelenleginél nagyobb államférfiúi bölcsességet kívánunk a kormányfőnek, aki azt is szorgalmazta, hogy minden érintett nézzen a tükörbe. Sajnos, egyelőre Fico a realitásokat torzító görbe tükörbe tekintget.