Rendkívüli búcsú

Ám várhatóan mégis bevonul a történelembe – modernizátorként (ahogy az előző pápa). Éppen a lemondása miatt. 

Eddig ez nemhogy divat nem volt, szinte szentségtörésnek számított felvetni, hogy a mindenkori egyházfő kora miatt „nyugállományba” vonulhatna. A tradicionalista Benedek pont ezt a tabutémát törte meg, amivel egyházának segített. A modern korban ugyanis az emberek egyre hosszabb ideig élnek, két-három évtizeden belül állítólag egyáltalán nem lesz akkora ritkaság a százéves kor betöltése, mint eddig. Így valószínű, hogy a következő évszázadok pápái között nem egy simán megéri a 90 éves kort is. Az élet meghosszabbításával ugyanakkor – egyelőre – nem jár együtt az életminőség javulása. 90–100 évesen – el kell ismerni – elég problematikus egy több mint egymilliárd „tagot” számláló intézményt vezetni.  A távozó egyházfő ezzel precedenst teremtett és példát mutatott utódainak is: ha úgy érzitek, idősek vagytok már a feladathoz, nyugodtan adjátok át a pásztorbotot és pihenjetek meg. Ki tudja, hányan élnek majd ezzel a lehetőséggel.  Mihez kezd most Benedek? Habitusát és elvhűségét ismerve szinte kizárt, hogy „beszólogatásokkal” nehezítené utódja és az egyház dolgát. Most azzal foglalkozhat, amit – az egyház irányítása helyett – feltehetően az utóbbi nyolc évben is a legszívesebben csinált volna: írni fog.  Utódjára nem vár egyszerű feladat – ám ezt eddig minden pápáról el lehetett mondani. Amin mindenképpen változtatnia kell, az a római Kúria „menedzselése” és a jobb kommunikáció biztosítása. Ha ugyanis a felszínt megkapargatva jobban szemügyre vesszük az elmúlt nyolc év medializált egyházi botrányait és idézőjeles botrányait, a legtöbb esetben azt látjuk, hogy főként a hatásos kommunikáció hiányzott – amit egyébként maga a távozó pápa is beismert. Ennek hiányában a történetek sokszor elvadult formában éltek tovább. Hamarosan megtudhatjuk, kire hárul e feladatok megoldása.