Radikális kézfogás

A sajtó kérdéseinek kereszttüzében a megyei elnökök arról beszéltek, azért hajlandók egyáltalán közösködni Kotlebával, mert az emberek által megválasztott, legitim tisztségviselő. És ez így is van. Kotlebára a megye lakóinak jelentős része szavazott, méghozzá – a kétfordulós választás miatt ez egyértelműen kijelenthető – nem véletlenül. Ezért jelenleg ő a megye legális vezetője, és ott a helye a többi ispán között az ilyen és hasonló eseményeken. A kézfogás viszont más dolog. Annak elsősorban szimbolikus jelentősége van. Az elismerés, a kölcsönös tisztelet jele. Amikor Frešo úgy döntött, hogy nem ad kezet Kotlebának, azt tudatta, hogy ő ezt a tiszteletet nem adja meg. A kizárást, a karantén eszközét alkalmazta az extrémizmussal szemben; nem vitatja Kotleba választásokon elnyert posztját, de mégsem fogadja el partnernek. Frešo egyébként a jelek szerint sokat ad arra, hogy milyen a viszonya más pártokkal: Pozsonyban nagyon széles koalíciót kovácsolt a jobboldalon a megyei választások előtt, az ország többi részében pedig tűzön-vízen keresztül betartatta a „Smerrel nem” alapelvet. Más kérdés, hogy közben vezetői stílusával a jelek szerint felszámolja maga alatt az SDKÚ-t. A dolognak azonban van egy másik oldala is. Besztercebányai sikere okán Kotleba pártja erősen feljövőben van – bár jómagam általában nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a Median ügynökség felméréseinek, az általuk mért 4,7% most mégis intő jel. A kézfogások száma szaporodni fog. Ám míg egy radikális politikus bázisának eleinte ezek a találkozók imponálnak – na lám, ott van a korrupt elitek között és kénytelenek vele parolázni! –, a kézfogások számának növekedésével egyre nagyobb a belesimulás veszélye. Magyarországon épp ezért előzi a Jobbikot jobbról immár több erő is: puhasággal, megalkuvással, túl sok kézfogással vádolva politikusait. Ez a veszély Kotlebát is fenyegetni fogja, kivéve ha tényleg karanténba kerül. Ez lenne Frešo stratégiájának mellékterméke: a karantén megőrzi a szélsőségesek tisztaságát. Ennek ellenére Frešo jelenlegi hozzáállását példamutatónak tartom: Kotleba besztercebányai legitimitását nem elvitatva, de mégis izolálni, a partvonalra kell szorítani a szélsőségeseket. Nem azért, mert az ember esetleg nem ért egyet mondanivalójukkal, hanem mert viselkedésükkel, politikai szándékaikkal azokat az alapvető emberi jogokat és az emberek közötti egyenlőséget tagadják, ami a liberális demokráciák alapja. Aki ezeket az alapelveket nem ismeri el, demokratikus párbeszédre nem alkalmas: csak az annak felszámolásáról szóló párbeszédre. Abban azonban a mérsékelt politikusoknak nem kell részt venniük. Azt kell megérteni: Kotleba nem egy versenytárs a többi közül, hanem a valódi ellenfél.