Radičová szociológus?

Mindez azért is nehezen érthető, mert a kormányfői székben egy szociológus ül, aki professzori (azaz a legmagasabb tudományos) fokozatot birtokol.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a hatalmas államháztartási hiány csökkentésére irányuló igyekezet nélkülözhetetlen országunk fenntartható fejlődése szempontjából. Ehhez hozzákívánkozik az is, hogy most Robert Fico és kormánya négyéves dorbézolásának (felelőtlen túlköltekezésének) számláját fizetjük, ezért minden megszorítás és áldozat fő okozói ők, nem pedig a jelenleg tűzoltással foglalkozó új kormánytöbbség. Emellett azt is el kell ismerni, hogy a költségvetési hiányokat általában sem, meg jelenleg Szlovákiában sem lehet (legalábbis rövid távon) kizárólag a kiadások lefaragásával orvosolni.

Ennek ellenére mégis több ponton is rossz a jelenleg kibontakozni látszó szlovákiai költségvetési konszolidáció. Először is a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hiánylefaragás jóval sikeresebb, ha döntően a kiadási oldalon valósul meg. A maihoz hasonló gazdasági helyzetben egyszerűen nehéz még több adó- és járulékbevételt kipréselni a lakosokból, ráadásul ez lassítja a kibontakozás legegészségesebb részét (munkahelyteremtés, beruházás). Ezzel szemben a kiadások megnyirbálása technikai szempontból (nem politikailag) sokkal egyszerűbb és biztosabb, míg a nagyobb bevételek nem garantáltak, azokban csak bizakodni lehet.

A másik gond az, ahogyan sor került a keserű pirulák tálalására. Először a kormányfő lesepert az asztalról pár ötletként felvetett, de népszerűtlennek tűnő intézkedést, majd miután Horvátországba utazott nyaralni, a Mikloš–Mihál páros egy sajtótájékoztatón jelentette be a terveket. Ennek két oka lehet: 1. Azért „akcióztak” Radičová háta mögött, hogy kész tények elé állítsák és így nyomást gyakoroljanak rá, hogy végre lépések történjenek a tarthatatlan költségvetési helyzetet orvosolandó. 2. Vállalták a bűnbak szerepét, hogy a kormányfő hazatérve az átlagembereket megvédő szociálisan érzékeny jó tündérként tündökölhessen (erre a koreográfiára ilyen vagy hasonló szereposztásban már volt példa, és erős a gyanúm, hogy nem utoljára találkoztunk vele). Félreértés ne essék, nem a Mikloš–Mihál duót kívánom hibáztatni, ők csak teszik a dolgukat: megpróbálják rendbe tenni a közpénzügyeket, ill. előkészíteni a terepet a járulékbónusz bevezetésére. Ha számos területen megkötötték a kezüket, akkor ott próbálkoznak, ahol lehet.

Inkább a kormányfőt (és vele pártja nagy részét, meg a KDH-t) terheli a felelősség. A kérdés csak az, milyen logika alapján cselekednek – és itt el is jutottunk a harmadik, legfőbb problémához: a koalíciós pártok (főleg az SDKÚ) a tervezett lépésekkel törzsszavazóikat büntetik. A vállalkozókat, a dolgozó, adófizető állampolgárokat. Ráadásul ők azok, akik befizetéseikkel eltartják az országot. Eközben az „átlagembereket” kívánják védeni, de a valóságban a (legális) munkából származó jövedelemmel nem rendelkezőket oltalmazzák, akiknek a többsége Ficóra szavaz. Őket úgysem tudják átcsábítani holmi „szociális arculattal” meg a Fico által bevezetett „vívmányok” megtartásával. Kutyából nem lesz szalonna, aki a 2006–2010-es időszak után képes volt Ficóra (vagy Slotára, Mečiarra) szavazni, abból nem lesz jobboldali választó. Inkább a meglévő támogatókat kéne megtartani, mint a szociális demagógiában és populizmusban verhetetlen Ficóval versengeni, ráadásul ez a költségvetés konszolidálása (és így az ország fejlődése) szempontjából is jobb lenne. Csak az a döbbenetes, hogy Radičovának – a szociológia professzoraként – ezt mind tudnia kell. Ezért a cselekedetei nehezen magyarázhatók; érti ezt valaki...?