Raboddal valamit kezdeni

Az emberben ilyenkor felrémlik, amikor az egyetemi felvételi után naponta leste a postást, mikor hozza a végzést arról, kapott-e kollégiumot, és milyen leforrázó volt olvasni, hogy „kollégiumi elhelyezés iránti kérelmét helyhiány miatt elutasítjuk”. Ha a börtönből kap hasonló tartalmú levelet az ember, attól pillanatnyilag nem érzi olyan rosszul magát, mint e sorok írója 18 éves korában. Egy 5,4 milliós országban 1650 csellengő elítélt statisztikailag ugyan nem tűnik soknak, amíg nem a szomszédunkról van szó… 

A lassan leszerelő kormány tegnap, egyik utolsó ülésén tárgyalta a Jelentés a Szlovák Köztársaság aktualizált büntetés-végrehajtási koncepciójának végrehajtásából fakadó feladatok teljesítéséről című dokumentumot. Az új kormánynak ezen a téren is lesz mit csinálnia, mert ha teljesíti a vonatkozó uniós ajánlásokat, még tovább csökken a börtönök kapacitása, holott éppen az ellenkező előjelű folyamatra lenne szükség. 

Pozsonytól Eperjesig az ország 17 börtönében 11 188 férőhely van, és 10 061-en töltik szabadságvesztésüket. A kapacitást úgy számítják ki, hogy egy férfi elítéltre 3,5, egy fiatalkorú vagy női elítéltre négy négyzetméter mozgástér jusson. 2015-ben azonban ellenőrzést végzett a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben az Európa Tanács Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottsága, és azt az ajánlást fogalmazta meg, hogy a magánzárkákban 6, a több személyes zárkákban 4 négyzetméter jusson egy-egy rabra. 

Még ez sem egy apartman a Ritz-Carltonban, persze nem is ez a cél, de ha a kormány megvalósítaná az ajánlást, a helyek száma 10 000 körülire csökkenne, azaz még többen kerülnének várólistára, tovább csökkentve a közbiztonságot, hiszen a börtön falai bennünket választanak el a bűnelkövetőktől. 

A börtönök túlzsúfoltsága nem új keletű probléma. Ezt a mindenkori kormányok is látták, a börtönépítéssel mégsem serénykedett egyik sem, legfeljebb bővítésekre, rekonstrukciókra került sor. 
Ehelyett a könnyebb utat választották, tavaly januárban a kormány jóváhagyta a már hosszú ideje a jogi közbeszéd részét képező Személyek Elektronikus Megfigyelőrendszere (ESMO) projektet, amelyet márciusban a parlamenti is megszavazott. Ezzel gyakorlatilag megteremtődtek a házi őrizet elektronikus távfelügyeletének technikai feltételei, idén januárban pedig már meg is született az első házi őrizetet kimondó ítélet. Attól nem kell tartanunk, hogy baltás gyilkosok fognak elektronikus karpereccel járni, csak a vétségek elkövetőit ítélhetik házi őrizetre. 

A következő kormány a hangosan ketyegő egészségügyi és oktatásügyi bombák mellé megörököl egy csendesebb, de azért éles robbanószerkezetet is. A büntetés-végrehajtás helyzete, mivel rácsok és falak választják el a külvilágtól, nincs annyira a figyelem középpontjában, és értelemszerűen nem is érint annyi embert, de attól még foglalkozni kell vele. Akár az alapvető infrastruktúrával már rendelkező bezárt katonai intézmények valamelyikében, akár zöldmezős beruházásként, de, tetszik-nem tetszik, előbb utóbb börtönt kell építeni, nem is annyira a belevalók miatt, hanem miattunk.