Putyin több tromfot is tart az ingujjában

Senki sem akar háborút, beleértve az oroszok döntő többségét. Az orosz lakosság fele testvéri népnek tartja az ukránt, a harmada semleges a kérdésben, és csak a tizede ellenséges.

Vegyük hozzá azt is, hogy az orosz gazdaság stagnál – az infláció ott is jelentős, és a gazdaság nem teljesít úgy, mint a környező országokban. Talán meglepő, de a lakosság csupán ötöde követi naprakészen az ukrán konfliktus fejleményeit, a többieknek más gondjai vannak.

Ennek ellenére Oroszország készen áll a konfliktusra, és gazdaságilag kevésbé sebezhető, mint nyolc éve, amikor a Krím elfoglalása miatt folyamatos szankciókkal sújtották. Az újabb szankciók már nem jelentenének akkora érvágást számára, mint azt a Fehér Ház vizionálja. De minden bizonnyal katasztrófát eredményezne, ha az ukrán konfliktus totális gazdasági háborúvá változna.

Európa nincs erre felkészülve, túlságosan függ az orosz nyersanyagoktól. Brüsszel és Washington is igyekszik más utakat keresni, de az orosz gázt nem egyszerű helyettesíteni. Főleg most, amikor meredeken emelkedik az energia és az élelmiszerek ára, és majdnem mindenből hiány mutatkozik a piacokon. Ezt igazolja a Goldman Sachs főnökének nyilatkozata is, mint mondja, egész karrierje alatt nem volt még ilyen helyzet, mint most. „Mindenből hiány van. Hiánycikk az olaj, a földgáz, a szén, a réz és az alumínium” – mondja Jeff Currie.

Putyinnak több tromfja is van a magas infláció és a „hiánygazdaság” miatt. Ha korlátozza a nyersanyagok exportját, még jobban megugranak az árak. A világban aligha van akkora szabad kapacitás, amivel mindezt pótolni lehetne. Az pedig nem biztos, hogy az orosz belső piac egy ilyen lépést annyira megérezne, viszont mélyütés lenne a világpiac számára a gazdasági növekedés és az infláció szempontjából.

Az infláció miatt egyébként is általános kamatemelés várható, a Nyugat és az oroszok közötti gazdasági háború pedig óriási károkat okozna. Szlovákia pedig ezt különösen megérezné, az Európai Unióban azok közé a tagállamok közé tartozik, amelyek leginkább függenek a keleti nyersanyagszállítástól.

Putyintól azt nem lehet elvenni, hogy jó stratéga, és a saját szempontjából a lehető legjobb időszakot választotta a céljai eléréséhez. Európa számára nem marad más, mint abban reménykedni, hogy az erődemonstrációval valóban csak a Nyugat politikai meghátrálását akarja elérni.

A szerző a Trend kommentátora