Putyin sosem lesz demokrata

Ebből a szempontból tehát jelenthet új kezdetet a vasárnapi elnökválasztás. A Novije Izvesztyija rátapintott: az ellenzék ünnepelhet, mert Putyinnak mostantól figyelembe kell vennie a kisebbség véleményét is. Irónia nélkül: ebben a lényeg a kisebbségen van, mert a Putyin-ellenesség Oroszországban még mindig kisebbségben van. És az elemzések során ebből kell kiindulni. A decemberi parlamenti választásokhoz hasonlóan vasárnap is biztosan rengeteg csalás történt, tisztességtelen volt a kampány, nem voltak egyenlők az esélyek és már a jelöltállítást is megbundázták. Az oroszok többsége – és ez a szomorú – mégsem akarta őt megbüntetni, s azok járnak közel az igazsághoz, akik szerint Putyin csalás nélkül is nyert volna, bár kisebb arányban. Ezért a The Wall Street Journal európai kiadása (WSJE) elemzőjének lehet igaza, aki szerint hosszú még az út Oroszország számára a demokráciába való átmenethez.

Mire lehet számítani attól az embertől, aki szerint a Szovjetunió felbomlása a múlt század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt? Ez a szürke KGB-s tisztecske – amilyen 12 évvel ezelőtt volt – sokkal inkább a brezsnyevi kor terméke, mint mentora és elődje, Jelcin vagy Gorbacsov volt. E két utóbbinak a gondolkodását legalább nem a KGB formálta, mint az övét.

Putyin rögtön a jogi diploma megszerzése után, 1975-ben a KGB-hez került, 1985-ben már a volt NDK-ban kémkedett, 90-ben alezredesként tért haza. Jelcin 1998-ban kinevezte a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatójává. 1999 augusztusában Jelcin ajánlására a duma megválasztotta kormányfőnek. Jelcin ugyanazon év végén lemondott államfői tisztségéről, s Putyint bízta meg ügyvezetőként az elnöki teendők ellátásával. A 2000. március 26-i elnökválasztáson már biztos befutó volt, 52,94 százalékkal lett államfő. Mentora megbízásából két dolgot kellett volna teljesítenie, mindkettő rávilágít a jellemére. Az egyik a Jelcin-klán embereinek megvédése volt, de a „hálás” Putyin nagyon hamar kinyírta őket. A másik: Csecsenföld megregulázása.

Az ún. csecsen akciót sokan neki tulajdonítják: Moszkvában több házat robbantottak fel, több tucatnyian haltak meg, s ezeket a hivatalos vizsgálat szerint csecsenek követték el. Független szakértők állították: az orosz titkosszolgálat hajtotta végre a merényleteket, hogy legyen ok a második csecsen háború megindítására. Az eredményt ismerjük: Csecsenföldet szétzúzta az orosz hadsereg, s ennek eredményeként most vasárnap a csecsenek közel száz százaléka Putyinra szavazott – a hivatalos verzió szerint.

Komolyan hiszi-e valaki, hogy meg tud változni, hirtelen demokrata lesz abból az emberből, aki 12 éven át e hatalmas birodalom minden ügyét titkosszolgálati módszerekkel és emberekkel – a szilovikok töltenek be minden fontos tisztséget – intézte? A WSJ-nek van igaza: a régi-új elnök sikerének egyik kulcsa az Amerika-ellenessége. Putyin sosem mond le arról, hogy helyreállítsa a Szovjetunió szuperhatalmi státusát az új nagy orosz birodalom megteremtésével. És hiába a 21. század, az új, internetes nemzedék, a megnyílt világ, ebben még sokáig hatalmas tömegek fogják őt támogatni. Ha újraválasztják, 2024-ig ő lehet az államfő.