Prokrusztész pártjai

Néhány éve még egy ilyen bejelentés után pirotechnikai látványshow következett volna, megsütötték volna az összetartozás kenyerét. Az asztalra a legjobb évjáratokból került volna ital, és áthívták volna a szomszédot, akivel már régen nem poharaztak, mert kicsi volt a kokárdája a nemzeti ünnepen.
Csak hát változnak az idők. A pártok (régiek és újak, mások és ugyanazok) addig-addig baszkurálták, faragták egymást és magukat, hogy a katarzis elmarad. A rossz dramaturgiájú egységesülést nehéz eladni, mint a szmokingot lockdown alatt.

Pedig a szlovákiai parlamentet elnézve egy stabil, kiszámítható, tisztességes kisebbségi pártra igenis szükség volna. Az éppen számlálás alatt álló magyarság száma is indokolna egy parlamenti pártot.
A szlovákiai magyar pártok kényszerházasságát pont a permanens válságát élő Matovič-kormány egyéves születésnapjára sikerült igazítani. Nehéz ezt az egyéves időszakot úgy értékelni, hogy eltekintünk a koronavírus-járványtól, hiszen a pandémia a kormány nem csekély erejét kötötte le és határozta meg mozgásterét, de gyakran mégis az az érzésünk támadt, hogy a matoviči káoszmenedzsment és a járvány interferenciahullámai egymást erősítik, és ennek túsza és szenvedője az állampolgár.

Ebben a nehéz, sok lemondással, fájdalommal és vesztességgel járó Covid-évben – magyar párt nélküli parlamenttel – felértékelődött az önkormányzatok, polgármesterek, helyi képviselők szerepe, mivel sokszor ők nyújtottak segítséget, megoldást a központi kormányzat tanácstalansága, csődje közepette.

A pártegyesítésről érkező hír olvastán akkor szaladt csak magasra a szemöldök, amikor a Szabad Európa több forrásra hivatkozva megírta, hogy a magyar kormány támogatná, ha Gyimesi György (az OĽaNO képviselője) lenne az új párt elnöke. Meg is indokolták, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter komáromi látogatása alkalmával megpróbálta helyzetbe hozni a legnagyobb kormánypárt parlamenti képviselőjét.

Ez több okból kifolyólag is hajmeresztő fölvetés, indoklásként csupán egyetlen példa: az e heti, kisebbségi szempontból elfogadhatatlan szavazásra utalunk. Gyimesi képviselő Kotlebáékkal akart egy másik kisebbséget érintő, jogszűkítő alkotmánymódosítást megszavazni: „A szülők az apa-férfi és az anya-nő”. Más kisebbségek iránti érzéketlenségre nem lehet kisebbségi politikát építeni.

Ha valóban igaz, hogy lesz közös magyar párt, akkor az színvallásra kényszeríti az MKP-t is, és át kell értékelnie a kétkulacsos politikáját a saját túlélése érdekében: véleményt kell mondania az OĽaNO kormányzásáról. Annyira megnyugtató lenne, ha borítékolhatnánk, hogy magyar párt a parlamentben nem szavazna meg fasisztákkal ilyen jogszűkítő alkotmánymódosítást.