Postások és futárok dicsérete

Szűkös kis postaládámba csak a levélboríték méretű küldemények férnek bele, ezért többször előfordult, hogy az esős, csatakos időben érkező postás kerített valahonnan egy zacskót, és abba csomagolva szúrta napilapunkat a csenevész fémhengerbe. Máskor reklámszatyorban akasztotta a nagyobb borítékot a kerítésre, hogy épségben megkapjam a küldeményt. Mivel nincs térerő a házban, gyakran talál rám a postásunk a kertben masírozva, hangos ügyintézés közepette. Olyankor megértőn bólint, nagyot int, és tovalendül a kerékpárján, mindig vidáman, mindig mosolygósan. Aranyba foglaltam egykori postásom nevét is, amikor a kisboltban felejtett irattárcámat utánam hozta. Azt az első vidéki postásomat is megszerettem, aki szlovák létére tört magyarsággal köszönt be reggelente a kapun, és mindig szólt a csavargó kandúrját kereső szomszédnak, amikor négylábú kedvencét az óvoda kerítésénél, a harmadik utcában látta udvarolni. Egy postás mindent lát és mindenre gondja van, a postás minden lakó gondviselője. Ha éppen úton vagyok, gyakran látom szóba elegyedni a közeli bérházban élő idősekkel. Fogalmam sincs, miből merít annyi derűt és erőt egy postás a szeles, eső áztatta időben, amikor a lakók többsége már belefásult a téli, fénytelen napokba. Valahányszor új helyre költöztem, ott mindig ilyen kétlábú csoda fogadott. A postások beleérző képessége átlagon felüli, kerékpáron érkező pszichológusként oldják fel délelőttönként az egyedül élők magányát, hallgatják a bánkódók panaszát. Az utóbbi időben hasonló tapasztalatom van a futárszolgálat alkalmazottaival is, akik javarészt harmincas éveikben járó fiatalemberek. Akkor is házhoz szállítják a csomagot, amikor téves cím szerepel a küldeményen, mert tudják, ki az, aki várja. A szőnyegtekercset leviszik a lépcsőn, a hevenyészett módon csomagolt árunak együtt szidjuk a feladóját, és megdicséri rajtam azt a ruhát, amiről napi, csaknem száz pakkja mellett is megjegyezte, hogy mennyire vártam. Egy középkorú futárral is bizalmas kapcsolatot ápolunk. Amikor egyszer kificamította a bokáját, szépen libasorba álltunk, és ki-ki kiválasztotta a saját küldeményét a furgon hátsó részéből. Igen ám, de akadt köztünk néhány igencsak türelmetlen ügyfél is, aki kikapta a csomagját, aláírta, amit kellett és eltűnt, mint szamár a ködben. Emiatt megesett, hogy a nagypapának rendelt birkagyapjús mamuszt az vitte el, aki a fiának rendelt hasonló méretű dobozban edzőfelsőt, de azt meg az kapta a hóna alá, aki az édesanyjának rendelt új zuhanyfüggönyt és fürdőköntöst. Röpke fél óra alatt felgöngyölítettük az ügyet, mint Columbo a körmönfont gyilkossági eseteket. Megszoktuk, hogy házhoz jön a jó hír, és utánunk hozzák a rossz hírt is. Természetesnek vesszük, amikor megérkezik az otthon kényelméből kiválasztott és megrendelt áru. Ritkábban gondolunk azokra, akiknek ebben részük van. Mosolyogjunk, intsünk néha vissza, mert megérdemlik!