Politikai öntisztítás

Többségében fekete pénzek, hatalommal való visszaélés különböző formái azok, amelyek elragadják a gyengébb jellemű állam- és kormányfőket. Néhány esetben az sincs kizárva, hogy eleve azért akarnak hatalomra jutni – és aztán még inkább hatalmon maradni –, hogy ez egyfajta immunitást garantáljon nekik. Más esetben a kísértésnek nem tudnak ellenállni, ami a hatalom csúcsán éri őket. Hiszen erről szól a bibliai példázat is, amikor a templom tetején megkísértik Jézust a hatalommal, tehát egy sok ezer éves emberi hibáról van szó.

Választóként viszont érdemes a hosszú távú érdekeinket szem előtt tartani. A demokratikus váltógazdaság éppen azt tudja garantálni, ha a polgárok is akarják, hogy a hatalomban senki se maradjon túl hosszan, ne szokja meg, ne várja be a kísértést. Az angolszász hatalomszemlélet az emberi hibákra és tökéletlenségre építve találta ki a fékek és ellensúlyok rendszerét. Hogy intézményekben adott mandátumig szolgáló emberek egymás hibáit firtatva egyensúlyozzák ki az egész – az állam – működését.

A legveszélyesebb éppen az, ha ezeket az intézményeket kezdik a hatalomaddikt vezetők leépíteni. Ilyenkor jönnek a támadások az igazságszolgáltatás ellen, és a gyakran ki nem érdemelt kritika arról, hogy a bírók „boszorkányüldözést” folytatnak, idegen hatalmak befolyása alatt állnak stb., stb. Ismerősek ezek a narratívák, ugye?

Trump 37 rendbeli bűnelkövetéssel került a miami bíróság elé, mivel tudva és akarva tarthatott magánál nemzetbiztonsági iratokat elnöksége után, annak ellenére, hogy számtalan alkalommal kérték tőle ezt vissza. Akik visszaadták – Pence és Biden alelnöki minőségükben –, azokkal az igazságszolgáltatás nem kezdett ki, szépen a szövetségi hatóságok átnézték az irodájukat és visszavitték, ami nem az övék volt. Pence republikánus, Trump alelnöke volt, Biden pedig Obama alatt szolgált e minőségben. Trump viszont kifejezetten sokszor hencegett vendégeinek az iratokkal. Mondjuk úgy, hogy a hazug embert előbb-utóbb utolérik. Al Capone is végül adóvizsgálaton bukott meg, de megbukott, és az a lényeg.

Ha körbenézünk, Ponta román miniszterelnök, Sanader horvát miniszterelnök vagy Kurz osztrák kancellár mind bíróság elé kerültek. A szlovák közéletben is zajlott Kuciak után kis öntisztítás – kár lenne, ha idejekorán vége szakadna Fico megválasztásával. A politikai döntéshozóknak ezeket az eseteket úgy kéne tekinteni, mint a norma: előbbutóbb lebuknak, annyi ellenséggel nem lehet titokban tartani súlyos machinációkat. Jó lenne, ha a társadalom is támogatná az igazságszolgáltatás demokratikus működését. És ellenezné azt, amikor az ellenzék puszta vegzálására szolgál – mint Indiában és sok más helyen. A hatalmi ágaknak egymást kell kiegyensúlyozni – a kormányzatnak, parlamentnek és az igazságszolgáltatásnak –, nem pedig a társadalmat elnyomni, ellenzéket macerálni vagy az üzleti érdekeket kiszolgálni.

Nézzük, tanulunk-e Donald Trump és a környékbeli kormányfők hibáiból!