Politikai menekültdráma

Most pedig egy menekültdrámát látnánk? Szlovák módra. Ismét a kecskéről és a káposztáról van szó, csak most több kecskét kellene egyszerre jóllakatni.

Mindemellett Lajčák Szlovákia egyik legtapasztaltabb, legnevesebb diplomatája. Hogy az ENSZ globális migrációs egyezményének szlovák elutasítása miatt bejelentette a lemondását, annak elsősorban személyes okai vannak. Pár hónapja, szeptemberben tért vissza New Yorkból, ahol az ENSZ-közgyűlés elnöke volt. Most a nemzetközi karrierje folytatásán töri a fejét, mint ahogy más smeres politikusok is a politikai menekülés útját keresik.

Úgy hírlik, Lajčák az Európa Tanács főtitkári pozícióját célozta meg. Ez megmagyarázza, miért is mond le egy viszonylag jelentéktelen ügy miatt: a jelenlegi nacionalizálódó Közép-Európából sokkal nagyobb eséllyel pályázik egy diplomata, aki nemzetközi egyezmények miatt hajlandó lemondani.

Az elmúlt húsz évben a szlovák külügy egyfajta szimbiózist tudott kialakítani a szlovák pártpolitikával. Megőrizte viszonylagos függetlenségét, ennek fontos következménye volt, hogy Szlovákia integrációja megkérdőjelezhetetlen prioritás maradt, bárki is volt kormányon. A sikeres nyugati integráció után a fő feladat a szlovák politikai szennyes tisztára mosása volt külföldön, a szlovák diplomaták cserébe nemzetközi karrierjüket egyengethették. Most is ez a helyzet. Előre tudni lehetett, hogy a parlament megszavazza az SNS ENSZ-megállapodás elleni kezdeményezését. Ráadásul az ENSZ globális paktuma egyáltalán nem olyan fajsúlyú dolog, amiért le kellene mondania a világ bármelyik külügyminiszterének. Szimbolikus a paktum és a szlovák reakció is. Ám az ellenzék erejéből sem tellett másra, mint hogy 14 évvel (!) Szlovákia EU- és NATO-csatlakozása után az országot a Nyugat és a Kelet közötti választással hergelje. Ezek után mit csodálkozik, hogy a szlovákok egy része nem érzi magát eléggé nyugatosnak?

Andrej Danko „extravagáns” viselkedése ugyanis nem kérdőjelezheti meg az ország nyugati integrációját.

Még a britek sem nagyon tudják elereszteni az uniót, és ez a kis ország, amely teljesen a nyugati tőkétől függ, ha akarna, se tudna hova menni. Oroszország pedig semmilyen alternatívát nem kínál,

hacsak valaki nem tekinti annak, hogy még a határain is inkább háborúzik, pozíciói fokozatos elvesztése ellen. Ez az egész hazai hisztéria az SNS, illetve a radikálisok (Harabin stb.) pozícióját erősíti.
 

Ha már elutasítjuk az ENSZ-csomagot, úgy kellett volna, ahogy az osztrákok. A kormány szépen elmondja, mit gondol róla és ad acta teszi. Másrészt a parlamentben érthetővé lehetett volna tenni a pozitív és negatív oldalát is, mert a dokumentum valóban az „idők szava”, de bőven lenne mit javítani rajta. Az egyik (amiért Bécs is elutasítja) az egyes kategóriák teljes összemosása.

De hátra van még a feketeleves. Lajčák egészen addig funkcióban marad, amíg Kiska elnök el nem fogadja a lemondását. Így mindenki nyer: Szlovákia elutasította a paktumot, Kiska nem fogadja el Lajčák lemondását, Pellegrini miniszterelnök még elnézést is kért tőle, a média egyenesen követeli a maradását – hiszen Lajčák lett a garancia. 

Az már csak hab a tortán, hogy az a liberális média mosdatja, amely két éve még a fejét követelte csip-csup túlszámlázás miatt (akkor még tartottak tőle, mint a Smer lehetséges elnökjelöltjétől).

Vagyis a kecskék jóllaknak és a káposzta is megmarad. A többi pedig vihar ebben a kis szlovák biliben.