<p>Szlovákia a hétvégén felugrott a visegrádi gyorsra: a V4-es országok közül utolsóként, de leváltotta a baloldali kormányt. Robert Fico pártja győzelmet szenvedett, az SNS parlamentbe jutása 900 szavazaton múlott, Vladimír Mečiar pedig 20 év politikai garázdálkodás után eltűnt a palettáról. Szlovákia kormányt váltott – és ez a legjobb, ami történhetett velünk.</p>
A szombati választás bebizonyította: az embereknek elegük lett a konfrontatív hangnemből, az alibi politizálásból, a hatalmaskodásból. De legfőképpen azt bizonyította, hogy nem lehet ebben az országban 2010-ben magyarkártyával választást nyerni. A szlovákok nagy része már nem vevő a magyarellenességre. De bebizonyította azt is, hogy a szlovákiai magyarok közt sem lehet magyarkártyával nyerni.
A Magyar Koalíció Pártjának kibukása a parlamentből szinte törvényszerű volt. Az a gyalázatos és primitív kampány, amivel választókat akart szerezni, végül választóriasztó lett. Szerencsére kiderült: nem lehet megtéveszteni, kirekeszteni, árulózni. Vagyis lehet, de annak bukta a vége. Ez a legnagyobb tanulsága ennek a választásnak az MKP számára.
Kegyetlen pofont kapott az MKP, bár néha a vereségek és a pofonok jót tesznek. Az a minimum, hogy a vezetés távozik, és megújul a párt. Vannak olyan politikusok az MKP-ban, akik képesek a leköszönő vezetés avítt, 19. századi retorikáját, elhibázott lépéseit és taktikáját 21. századivá alakítani. Ugyanis a párt több mint százezer szavazatot kapott, és felelősek azokért az emberkért, akik bíztak benne. De azoknak is inkább víziót kellene kínálni, nem fél téglákat. A probléma ugyanis ott lehet, hogy az MKP már akkor radikalizálódni kezdett, amikor néhányan otthagyták a pártot, egy ilyen választási sikertelenség pedig csak tovább erősítheti ezeket a tendenciákat.
A Híd több mint nyolc százaléka rendkívül jól hangzik. Bugár Béla arca maga négy százalék, a többiek együtt ugyanennyit hoztak. Ám, még mielőtt elájulnának maguktól narancssárgáék, ne feledjék, rengeteg szavazatot kaptak olyanoktól, akik csak azért szavaztak a Hídra, mert féltek attól, hogy nem lehet kormányt váltani nélküle, s ha már az SaS, az SDKÚ és az MKP tutira bent van, megtámogatták a bizonytalansági tényezőt. De az is tény, ahhoz, hogy valakitől voksot kapjon egy párt, legalább valamennyire szimpatikusnak kell lennie. Bugáréknak négy évük van arra, hogy ezt a szimpátiapotenciált valóságos, tudatos szavazattá változtassák, hogy ne jussanak az ANO sorsára. Bár ettől dörzsöltebbnek és népszerűbbnek tűnnek. Az együttműködés pedig megnyerőbb vonalvezető, mint az üres melldöngetés. S ez reményt adhat a szlovákiai magyaroknak is.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.