Politika a farzsebben

A sajtó ráharapott az ügyre: vajon az unokája keresztelőjére készülődő Richternek mi szüksége volt a babakocsi-vásárláshoz erre a szettre? Talán csalódást keltő módon meg sem próbálok választ keresni a fenti kérdésre, nem utolsósorban azért, mert egyáltalán nem érdekel Ján Richter szexuális élete, potenciálja, vagy az, hogy pénzért veszi-e az örömet. Számomra ez olyan magánéleti kérdés, amelynek nincs relevanciája azzal kapcsolatban, hogy a miniszter jól végzi-e a munkáját. Ha egy miniszter történetesen jól lát el egy olyan feladatot, amelynek megoldására egy országban viszonylag kevesen lennének képesek, akkor felőlem azt tesz a magánéletében, ami jólesik, a törvényes kereteken belül. A közvélemény azonban nem így működik. A politikusok magánélete mintegy alkalmasságuk fokmérőjeként jelenik meg. Ennek bizonyos esetekben van értelme – mondjuk rendszeres alkoholizálás gyanúja esetén –, máskor sokkal kevésbé. Vagy ott van a hűtlenségről gyakran hangoztatott sztereotípia: „ha a feleségét át tudja verni, akkor a szavazóit is”. Bár ez kétségtelen, valójában aligha van olyan, egyébként a partneréhez hűséges politikus, aki ne tudná átverni a szavazóit. Az alkudozás, a féligazságok, az informális kapcsolatok a posztkommunista Közép-Európában a működési mód részét képezik, nem a kivételt. Nyilván jogom van nem szavazni bárkire, aki nem teljesíti ilyen-olyan morális elvárásaimat, de azért nem árt, ha inkább arra koncentrálok, hogy elvégezte-e a munkáját. Más szóval a kérdés az: közérdek-e a politikus magánéletének boncolgatása? A válasz nem triviális. Anthony Wiener amerikai kongresszusi képviselő például lemondani kényszerült, amikor kiderült, az interneten intim képeket küldözget fiatal lányoknak. Akkor azt mondtam, ez magánügy. De idén, újabb választási kampánya idején kiderült, hogy a lemondása után sem hagyott fel ezzel a szokásával. Ez már nálam is a közérdek kategóriája, hiszen kiderült, hogy lemondása, bűnbocsánatért esedezése csak színjáték volt. Ez már olyan csalás – már ha tényleg igazak a vádak –, ami nálam is diszkvalifikálja, mint politikust. A Richter-ügynek ráadásul van egy izgalmasabb aspektusa, amelyet az óvszerbotrány kissé háttérbe szorít. Mégpedig az, hogy a miniszter más betegeket a listán átugorva kapott kezelést egy specializált kórházban. Ez viszont már olyan téma, amelyről érdemes vitázni: „a miniszter is csak olyan, mint bárki más, miért kivételeznének vele?”, vagy „magas rangú kormányzati tisztségviselő esetében közérdek a gyorsabb felépülése”. Aztán el lehetne beszélgetni arról, Szlovákia ma miért úgy működik, hogy ha a minisztert előreveszik a sorban, az olyan evidencia, amin meg sem lepődünk. Vagy kihasználhatnák most a személy exponálódását arra, hogy egy újabb pillantást vessünk a Smer foglalkoztatási teljesítményére, ami minden, csak nem sikeres. Csupa olyan téma, ami jobban érdekel, mint Richter úr vélt vagy valós szexuális étvágya, de mégis sokkal kevesebbet hallok ezekről. Kár.