Pofonok Szerbiának

Gotovina az 1995-ös Vihar hadműveletben játszott nagy szerepet, amely során legalább 200 ezer horvátországi szerbet üldöztek el otthonaikból. Gotovinát első fokon 24 évre ítélte a bíróság. Haradinajt már másodízben menti fel. A Haradinaj-per végkifejletéről az ítélet előtt a szerb államvezetés már próbálta felkészíteni a közvéleményt, hogy újfent felmentő ítélet születhet – „elfogytak” a vád tanúi: Haradinaj egykori harcostársai, akik ellene vallottak volna, meghaltak. Aki megjelent a bíróság előtt, vallomás helyett inkább arról beszélt, örül, hogy még életben van. Egész családokat irtottak ki Pristinában, amelyek szóba álltak Hágával. A nyomozók közül sem élnek már néhányan, akik a tanúk gyilkosai után kutattak, és nem ágyban, párnák közt haltak meg. A per alatt összesen 19 tanú hunyt el.

Amikor Szerbiában azok az emberek tajtékoztak, akikre Hága várt, élükön Szlobodan Miloseviccsel, még kisebbségben voltak azok, akik szerint Hága nem más, mint egy politikai bíróság, s csak azért hozták létre, hogy egyetlen dolgot bebizonyítson: mindenért, ami a '90-es években történt, kizárólag a szerbek tehetők felelőssé. Az elmúlt bő két hétben viszont azok közül is sokan ellene fordultak, akik mindeddig úgy gondolták, Hágában olyan-amilyen igazságot szolgáltatnak majd, és a bűnösök elnyerik büntetésüket.

A szerb államvezetés reakciói valamelyest meglepőek. Első felindulásból természetesen illegitimnek nevezték a törvényszéket, arról beszéltek, hogy minden további kapcsolatot meg kell szakítani Hágával, de néhány nap elteltével már visszafogottabbak a kijelentések. Egykoron hatalmon lévő politikusok és az ügyészek közül is néhányan a szerb diplomácia mulasztásairól beszélnek. A szerb vezetők hibáztak, amikor nem álltak ki a sajátjaik mellett: a horvátok, a koszovói albánok, a bosnyákok mind megpróbáltak nyomást gyakorolni Hágára, lobbizni az embereikért. Szerbia ezt nem tette meg. Ennek meglett az eredménye.

Néhány százan tiltakoztak Belgrád utcáin a két ítélethirdetés után. Javarészt a harcokban odaveszett katonák és civilek hozzátartozói vonultak fel, úgy érzik, megbecstelenítették az elesettek emlékét. Erőszaknak nyoma sem volt, még a retorika szintjén sem.

A régió egyik kulcsfontosságú kérdése még mindig a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd, a Koszovóval való kiegyezés. Sok a nyitott kérdés, a szerb vezetés most arra készül, hogy Haradinaj (az az ember, aki állítólag még könyvet is írt arról, hány szerb és hozzá nem hű albán legyilkolását hagyta jóvá az 1998/99-es koszovói harcok során) lesz újra Koszovó miniszterelnöke. Vele kellene majd kezet fognia Ivica Dacsics szerb miniszterelnöknek. A legújabb történések után evidens, hogy a tárgyalást nem azonos lelkiállapotban várják a felek. Pristina lovon van.

A szerző vajdasági újságíró