Počiatek + rossz idő = K. O.

” Mit ad Isten, a cikk megjelenésének napján Počiatek pénzügyminiszter (vagy inkább a minisztert játszó zselés hajú ficsúr) azt találta mondani, hogy „az adórendszerünk egy jó időbe való adórendszer, semmiképpen sem rossz időbe”, és nem zárta ki egy jövőbeli adóemelés lehetőségét.

Nos, tegyük gyorsan helyére a dolgokat. Először is az adórendszer, amit Dzurindáéktól örököltek, egy nagyon jó, megkockáztatom, a világ egyik legjobb adórendszere volt. Az adóterhek súlypontját a közvetett (jövedelem, nyereség és vagyon után fizetett) adókról a fogyasztás utáni (forgalmi, fogyasztási) adókra helyezte, amelyek válságos időkben (így most is) kevésbé esnek vissza, így igenis rossz időkben is megfelelő. Megjegyzem a fogyasztást terhelő adóbevételek visszaesése jóval kisebb lenne, ha Szlovákia – a pancser Fico-kormány prioritását követve – nem a lehető legerősebb átváltási árfolyammal csatlakozott volna az euróövezethez (ekkor ugyanis kisebb lenne a szomszédos országokba irányuló bevásárló-turizmus). Másodszor, ha maradt volna a Dzurinda-kormány, akkor tovább finomított volna a rendszeren, főleg annak neuralgikus pontján (nagyon magas járulékterhek), valamelyest csökkentve a járulékokat. De nem maradt, helyette jöttek Fico és társai, akik totálisan inkompetens sáskahad módjára lezabálták a megterített, finomságokkal teli asztalt, majd megállt a tudományuk. Jöttek a rossz idők, K.O. a kabinetnek. Ebből annyit lehet tanulságként leszűrni, hogy nem az adórendszerre igaz Počiatek megállapítása, hanem a Fico-kabinetre. Ez utóbbi tényleg csak a jó időkben tud villogni, rossz időkben megáll a tudomány és beugranak a régi komcsi reflexek: vedd el, lopd el a gazdagoktól (miközben tetszés szerint mindenki közéjük sorolható, az is, aki csak 100 euróval keres többet a minimálbérnél, egy kivétellel: a koalíciós pártok tagjai meg mecénás vállalkozóik).

Richard Sulík, az egységes adó fő kiötlője rámutatott arra, hogy a Fico-kormány működésének első 30 hónapjában (az előző kabinet reformjainak, köztük az adórendszernek köszönhetően) 150 milliárd koronával többel gazdálkodhatott, mint Dzurindáék. Ezt a pénzt sikerült elherdálni meg szétlopni, úgyhogy jöhet az adóemelés (persze szigorúan a 2010-es választások után), ami persze nem fogja jelentősen növelni a bevételeket. Ha a jövedelmet terhelő adókat növelik, akkor jön a kreatív könyvelés, adóoptimalizáció, menekülés a szürke és feketegazdaságba meg a foglalkoztatottság alacsony szinten való konzerválása, ha a fogyasztást terhelő adókat emelik, akkor a bevásárló-turisták indulnak újabb rohamra a környező országokba. Ehelyett spórolni kellene: igazi közbeszerzést manipulált helyett, szabályos tendereket és valódi takarékoskodást az állami szférában és vállalatokban (az egészségügytől az erdővállalaton át a köztévéig), megállítva az elképesztő pazarlást. De vajon ki hisz még abban, hogy a rablóvezér Jánošíkot példaképül állító kabinet spórolásba kezd. Počiatek biztos nem, ezért beszél az adóemelésről.