Piedesztál

MARIÁN LEŠKO

Ľubomír Lipták történész már 1998-ban megírta esszéjét a piedesztálok furcsaságáról. Egyebek közt ez áll benne: „Az emlékművek nemcsak azokról a személyiségekről tanúskodnak, akiket ábrázolnak, hanem azokról is, akik állítják őket.” A Szvatopluk szobra körüli hercehurca legfőbb oka, hogy alig szól annak alakjáról, akit ábrázol, és túl sokat azokról, akik felállították.

A Smer elnöke kijelentette, hogy a szoborral „olyan dolgok történnek, amelyek nem jellemzők a normális, kulturált társadalomra”.

Egyetérthetünk vele abban, hogy azok az elmélkedések arról, mi legyen a frissen szobort emlékművel nem annak a jele, hogy a társadalom normális és kulturált. Azonban elsősorban az nem volt normális és kulturált, mit kellett a lovas szobornak megtestesítenie és képviselnie a várudvarban. Mint ahogy a módszer sem, ahogyan oda került. Pavol Paška volt házelnök azzal kijelentésével, hogy a Smer képviselői állíttatták, mert „jelentős többségi mandátumuk volt rá”, mindent megmondott. A piedesztálra nem Szvatoplukot állították, hanem a Smert és a párt „történelemszemléletét”. Mindenki mást a saját piedesztáljuk alá helyeztek.

Az írás a Sme napilapban jelent meg.