Piaci advent, kapitalista karácsony
2021. december 2. 08:00

A múlt hónapban Skóciában a világ vezetői igyekeztek a COP26 klímakonferencián arról egyezkedni, hogyan lehetne csökkenteni a felmelegedés ütemét (ugye már rég nem a megállításáról van szó, hanem „csak” az 1,5 fokos növekedés tartásáról, ami már szintén csak álomnak tűnik egy ideje..). A klímacsúcsot több ezer tüntető követte a helyszínen heteken át, a világsajtó tele volt kürtölve a témával, sok-sok vonalon olvashattuk, hol mennyi műanyag mit tesz tönkre, miért kellene kevesebb energiát használni, mit károsít meg minek a bányászása stb.
Aztán a következő héten a világ kilép az otthonából, és szembejön a karácsonyi vásári forgatag. Persze Covid meg különféle korlátozások, de a hangulat, a kapitalista üzenet maradt.
Pontosan így válik világossá, hogy micsoda párhuzamos valóságokban élünk. Egyfelől a nagyvállalati kapitalizmus hatékonyságának csapdája, másfelől már a tájainkon is lecsapó tornádók, a súlyosabb aszályok, áradások – az akadozó ellátási láncok valóságában. De a kis közös klímaszörnyülködés után simán visszacsúszunk oda, hogy újra kikérjük elvitelre a kávét, megvesszük a fröccsöntött műanyag kacatokat és rendelünk egy új akármit, bár már van otthon belőle, kettő is.
Nem lesz valódi fordulat a klímaváltozás elleni küzdelemben, amíg nincs változás a társadalmi attitűdben. Kereskedhetünk karbonkvótákkal, jöhetnek az aksik az autókba, az érdemi fordulat csak közösségi, csak társadalmi és csak globális lehet. Ez utóbbi pedig a legnehezebb, hiszen egyszerre kellene a bolygó klímatudatára ébredni Rozsnyón és Kolkatában.
A sok technikai megoldás, a kapitalizmus igazítgatása szükséges, de korántsem elégséges. Úgy is mondhatjuk inkább: kevés a megoldáshoz. Ehhez megint csak mi, emberek kellünk. Ahogy a demokrácia sem külső szereplőkön (Brüsszel, Moszkva stb.) múlik, hanem magukon a választókon és elvárásaikon, úgy a klímacsata is magunk közt dől el. Nehéz beismerés, súlyos felismerés és annál nagyobb személyes kihívás. Mindezt a karácsonyi kapitalizmusban érvényesíteni olyan kísértés, aminek nehéz ellenállni. De ez a feladvány. Minden egyes nap, amikor mégis sikerül, nyereség.
Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.