Permanens háború

Korábban e hasábokon arról olvashattak egy szerzőtársam tollából, hogy a megyei választásoknak az eredményektől függetlenül csak győztesei lesznek. Ez pontosan így történt. A Híd győztes, mert a legutóbbi, 40:2-es eredményt sikerült elfeledtetnie, immár 17 képviselővel bír a megyei parlamentekben. Győztes, mert Pozsony és Kassa megyében az általa is támogatott jelölt nyert. Győztes, mert Nagy József a legnagyobb politikai sikerének tartja az első forduló eredményét, mivel csak három éve volt a politikai profilálódásra, szemben sok más párttársával és ellenfelével. Ráadásul az Európai Néppártba való felvétel is a legjobbkor jött, mintegy a kampány melléktermékeként.  Nemkülönben győztes az MKP. Győztes, mert Berényi József az első fordulóban Overdose-t megszégyenítő hajrával utasította maga mögé esélyesebbnek tartott vetélytársait. Győztes, mert Berényi, noha a csoda nem történt meg, derekasan állta a második fordulót is. Győztes, mert Pozsony és Kassa megyében az általa is támogatott jelölt nyert. Győztes, mert három híján sikerült megtartani a korábbi képviselőszámot, miközben ellenfele megsokszorozta képviselői számát. Az MKP esetében az eredményt felértékeli az is, hogy immár második ciklus óta csak kívülről nézi a parlamentet, s így tudott ilyen eredményt elérni.  A 37:17 aránypár tehát a tény, a fentebb leírtak pedig a tény interpretációi. Összességében elmondhatjuk, bár szép teljesítmény a képviselők számának több mint megnyolcszorozása, az egészen Kotleba bejöveteléig országos érdektelenség övezte választásból az MKP jött ki jobban. Nagyszombat megyében sikerült megnyernie a presztízscsatát, pedig Nagy József semmit sem bízott a véletlenre, még Királyhelmec végén is ő nézett le egy óriásplakátról a napokban az arra autózó szerzőre… Sikerült újra birtokba venni a médiát, nemcsak a magyart, hanem a szlovákot is. Az MKP legalább a kampány és a koalíciós tárgyalások idejére a közbeszéd részévé vált. Fel tudta mutatni, hogy pozíciója stabil a régiókban. A felfokozott médiafigyelem farvizén pedig sikerrel úsztatta be a köztársaságielnök-választás témáját, amely újra tartós médiafigyelmet biztosíthat a 2012-ben már sokak által temetett pártnak, a majdani elnökválasztás eredményességétől függetlenül. Ennek szinergikus hatása pedig akár a megyeihez hasonló „népszerűség” övezte európai parlamenti választások eredményét is befolyásolhatja.  Nyilván mindezt a Híd sem nézhette tétlenül, a párt lépéskényszerbe került, a megoldást csak a megyei választások alatt jórészt láthatatlan Bugár Béla jelenthette. A megyei választások alatt végig jól teljesítő kommunikációs csapat azonban most kicsit lazábbra vette a figurát. A párt és Bugár konszenzuskeresőként felépített imázsához képest kimondottan agresszívra vette a figurát, offenzív, személyeskedő, helyenként sértett hangvétel jellemzi a szlovákiai magyarokhoz írt nyílt levelet. A kiáltvány értelemszerűen nem alkalmas az MKP-szavazók megnyerésére, a bizonytalankodó, határozott pártpreferenciával nem rendelkezőket is elriaszthatja az éles támadás. Valószínűbb, hogy Bugár ezzel a levéllel saját pártja híveinek kívánt üzenni, rámutatva, hogy a számukra felejthető és felejtendő megyei választásokkal vége az MKP-val folytatott „spoluprácának”, csapataik újra harcban állnak.