Például a hazai bab

Több üzletláncban is próbáltam olyan szárazbabot venni, amelyen ez szerepelt volna. Olyasmik voltak rajta, hogy „Származási hely:” a kettőspont után meg semmi, vagy kis ragasztott cetli, olvashatatlanul apró betűvel pedig ráírva, hogy A: Kína, B: Argentína, C: Madagaszkár. A csomagoláson viszont nem találtam semmilyen feliratot. Egyébként sem földrajzos kvízt jöttem megoldani, hanem babot szeretnék venni. Miért kell ezt bonyolítani?

Oké, menjek piacra. Csakhogy én a piacosoknak sem hiszek. Pontosabban valamelyiknek hiszek, valamelyiknek nem. De akinek hiszek, az meg nem biztos, hogy árul babot.

Közben egy olyan országban élek, amelynek a nagy részén a bab, ez a viszonylag igénytelen növény megterem. Még az Alacsony-Tátrában is sok helyen látni, ahogy a falusi udvarokban, kertekben egymás mellé leszurkált botokra futtatják fel a babot. Szerencsés emberek, van saját babuk.

Nem azt akarom mondani, hogy a kínai, argentin vagy madagaszkári bab nem lehet jobb annál, ami nálunk terem. De szerintem ha Kínában, Argentínában vagy Madagaszkáron valakinek sikerül nagyon jóféle babot termelnie, azt nem fogják nálunk árulni 60 cent per félkilós csomagolásban.

Azt sem akarom mondani, hogy amit külföldről behoznak, az eleve rossz, hiszen ez nem igaz. Viszont ha külföldről jót hoznak be, az biztosan nem lesz olcsó. Ezért nem veszek olcsót és külföldit: mert szembe megy a józan ésszel, hogy minőségi is legyen, utaztassák is, és még olcsón is árulják.

Mindenesetre szomorú, hogy mifelénk, ahol régen mindenki mezőgazdasággal foglalkozott, hirtelen nem lehet hazai babot venni. Vagy ha lehet, nagyítóval kell keresni. Nem mintha a kenyérrel nem ugyanez lenne a helyzet, de ez megint egy külön téma.

Én egyébként úgy kezdeném a dolgot, hogy hoznék egy törvényt, amely adómentesíti és egyszerűsíti a háztáji termények árusítását. De ha intelligens országban élnénk, még állami támogatást is kaphatnának. Főút mellett lakó személy kartonlapra kiírja hogy bab eladó, és kiakasztja a kapura. És ezért nem kap büntetést. A következő évben már a szomszéd is ki fog akasztani egy táblát, hogy árul valamit és kialakul valami, amiből mindenki profitál.

Biztos, hogy többen meglátnák a régiójukban, a földben rejlő lehetőségeket. Nem értem, miért kellenek ilyen törvénymódosításhoz évtizedek.