Parlamenti atombombák

Matovič képviselő úr nem okozott meglepetést. Pontosan olyan stílusban rukkolt elő újabb abszurd javaslatával, mint amilyenhez már hozzászokhattunk, csak azt nem tudtuk, hogy ezúttal pontosan mi lesz az. A fejenként ötszáz eurónyi jutalom a közelgő választáson való részvételért még a visszafogottabbakat is kiragadta a letargiából és reakcióra késztette. A végén már mindenki hozzászólt a dologhoz, volt miről írni és beszélni egy hétig. Ha nem a mi kétmilliárdnyi adónkról lenne szó, akkor bölcsebb lett volna egyáltalán nem reagálni ilyen ostobaságokra.

De akkor is.

A szlovák politika e bizarr epizódja kapcsán érdekes megnézni, hogy az állam három legmagasabb alkotmányos tisztségviselője közül ketten hogyan viszonyultak a dologhoz. Nem maga az abszurd téma miatt, hanem inkább a jelenlegi valóság illusztrálása végett. Az elnök asszony azzal riogatott, hogy ügyvivő kormányt nevez ki, ha további hasonló javaslatok kerülnek a parlament elé. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy részéről e kijelentés inkább csak figyelmeztetés volt.

Sokkal érdekesebbek és – valljuk be – szórakoztatóbbak voltak a házelnök reakciói, amelyeket érdemes idézni. „Igor Matovič a maga módján alakítja a politikai kampányát és a stratégiáját” – értékelt Boris Kollár, majd elárulta: „Mindenesetre Igor Matovič a mi vetélytársunk is. Amikor jól teljesít, csendben irigyeljük, amikor rosszul, nem zavarjuk”. Egy szusszal Kollár azt is hozzátette, hogy az ő mozgalma nem tervez hasonló atombombákat, mert pártja mindig is józan és normális volt.

Bármit is gondoljunk ezekről a szavakról, nem csak Matovič atombombáival összehasonlítva hangzanak hitelesen. Ha ehhez hozzáadjuk a tényt, hogy például egy másik, magát korábban egyértelműen józannak minősítő párt Geissék szlovákiai látogatásával foglalkozik, akkor az, hogy ki vagy mi a normális, könnyen válhat kulcsfontosságú, sőt vonzó kifejezéssé a választók számára, bár ez nagyon általános érv.

Már csak arra kell vigyázzunk, hogy ki beszél arról, hogy mi számít normálisnak. Különösen akkor, amikor közel négymilliárd euró értékben újabb „atombombák” vándorolnak a parlamentbe.