Óvatos optimizmus

Ha hinni lehet az időjósoknak, az év utolsó napján sem várható hóesés, jelenleg körülbelül olyan idő van, mint március elején. Ismét hordhatom kedvenc, de immár lyukas talpú cipőmet, nem kell attól tartanom, hogy befolyik alul a víz, a latyak. És mivel se síelni, se korcsolyázni, se hóembert építeni nem akarok, tulajdonképpen jó ez nekem így, még ha legbelül sejtem is, hogy e szokatlan kényeztetés a bolygónkat egyre inkább sújtó klímaváltozás egyik jele. Ismerek viszont olyanokat, akik hetek óta elégedetlenek, mert igazi, hamisítatlan téli hideget akarnak, harminccentis hótakaróval, befagyott tavakkal. Mindezzel csupán azt akartam szemléltetni, hogy sokféleképpen lehet viszonyulni a tényekhez. Ez a sokféle viszonyulás jellemezte a mögöttünk álló évet. Vannak, akik örülnek a brexitnek, a migránsok ellen felhúzott kerítéseknek, az új stadionoknak, az egyre egyszínűbb magyar sajtónak, a mečiari amnesztiák el nem törlésének, Kotlebáék sikereinek vagy Donald Trump győzelmének. Örvendezni és bizakodni jó lehet. Bárcsak én is tudnék. De egyelőre csak abban bízom, hogy Trump elnökké választása új lökést ad az amerikai punk-rocknak. Ez a folyamat szerintem már el is kezdődött, hiszen ismét van téma bőven, lehet hangosan csörömpölve lázadni, ki lehet ereszteni a dühöt a színpadon, ami határozottan hiányzott ebből műfajból az utóbbi tíz-tizenöt évben. A politikai kabaré is újraéledhet, ráadásul nemcsak az Egyesült Államokban, hanem tájainkon is. Hofi Géza vagy Stano Radič például csak úgy lubickolna a témákban. De akár új Örkények, Pišťanekek is megjelenhetnek, nem beszélve a karikaturisták elé táruló határtalan lehetőségekről – csak legyen hol közölniük alkotásaikat. És persze rengeteg klasszikus színdarab kaphat új értelmezést. Az igazán nagy drámaírók kortalan műveket alkottak, karaktereiket univerzális emberi tulajdonságokkal ruházták fel, ezért mindig aktuálisak lesznek. Hiszen filozófusok egész hada bizonygatta a századok során, hogy mi, emberek alapvetően semmit sem változunk, ezért ismétli magát a történelem folyamatosan, megállíthatatlanul. Az, hogy 2017-ben tovább rohanunk-e a vesztünkbe, vagy már túl vagyunk a legrosszabbon, úgyis csak 2018 január elsején derül ki. Már, ha egyáltalán kiderül…