Oszama lovon jár

Oszama bin Laden mostanság alighanem lovon jár - erre a következtetésre jutott az amerikai titkosszolgálat, a The Washington Times hasábjain közölt kiszivárogtatás tanúsága szerint. Az életre-halálra keresett terroristavezér mindennapjairól persze nagyon keveset lehet ténylegesen tudni. Bin Laden a világ legfejlettebb elektronikus lehallgató rendszerével rendelkező USA legnagyobb bosszúságára nem használ elektronikus távközlési eszközt, így nem is hagy maga után elektronikus nyomot. Oszama állítólag úgy mozgatja a szálakat, hogy kézzel írt üzeneteket küld hű embereivel - ez az egyetlen "telekommunikációs" eszköze. Az üzenettovábbító lánc mentén visszafelé haladva, a CIA mindeddig sikertelenül próbált eljutni a "forráshoz" - valahányszor azt hitték az amerikaiak, hogy célközelbe jutottak, kiderült, hogy a megadott barlang hamis, vagy régi "lakcímet" takar. Az al-Kaida "cégvezetője" sűrűn, néha napjában többször is változtatja rejtekhelyét, amely rendszerint az Afganisztánban található néhány ezer barlang valamelyike. Idén tavasszal látták utoljára Oszama bin Ladent az amerikaiak: egy alacsonyan szálló, Predator típusú felderítő gépről készült videófelvételen tűnt fel egy pillanatra az egyik terrorista kiképző tábor területén. Akkor még rendszerint autókonvojjal közlekedett, mintegy negyven, elit kiképzésű al-Kaida harcos védelme mellett. Nem-arabokat - értsd a házigazda szerepét betöltő afgán nép szülötteit - nem engedett a maga közelébe. Szeptember 11-e óta szó sincs már gépkocsi-karavánokról: az amerikai hírszerzők szerint Oszama bin Laden és legszűkebb kísérete lóháton vándorol barlangtól barlangig. Ami egyébként az "élve vagy halva" kérdését illeti, a The Washington Times megírta: értesülései szerint az amerikai kormányzat különböző illetékesei között hallgatólagos egyetértés uralkodik abban a tekintetben, hogy csak kellemetlenségeket okozna, ha élve sikerülne kézre keríteni Oszama bin Ladent, mivel tárgyaláson kellene feltárni az amerikai hírszerzési eljárásmódok titkait. A tél azonban változást hozhat, mégpedig a kézenfekvő feltételezésekkel szemben az amerikaiak szempontjából kedvező változást. Az ember azt gondolhatná, jeges szélben, a hófödte sziklák között mégis csak az otthonosabban mozgó afgánok vannak könnyebb helyzetben, mint az oda vezényelt amerikai szuperkatonák. Ez nyilván igaz, csakhogy érvényesül egy másik, pofonegyszerű összefüggés is: nagy hidegben a fűtött barlangok nyílása feltűnőbben árasztja a hőt.