Őrkutyák

Ha meg nem, az ugyan nem taszítja pusztulásba egyik pártot sem, de rámutathat arra, miféle értékválságban van a szlovákiai politika. 

Mit csinál egy árnyékkormány? 

Igazából nincsenek lefektetett szabályok, minden szakmai területnek akadhat egy ellenzéki önjelölt felelőse, aki aztán több-kevesebb rendszerességgel megszólal. Robert Fico is alakított árnyékkormányt, amikor a Smer ellenzékben próbálta bizonygatni a választóknak, hogy kormányozni is tudna. Ez az, amit Sulík és Matovič most megpróbálna üzenni a választóknak, hiszen egyikük pártja sem a megbízhatóság és a következetesség mintaképe. 

Ha megfelelő személyeket találnak a szimbolikus posztokra, akkor az ellenzéki árnyékkormány egyfajta őrkutya-szerepben működhet: az egyes árnyékminiszterek hol az egyik, hol a másik minisztériumnál bukkanhatnak korrupciógyanús ügyekre, és szépen egymás mellé felsorakozva teátrálisan bejelenthetik azokat. Nagyjából erre képesek a jelenlegi konstruktívabb ellenzéki képviselők. A leleplezéseken túl viszont igencsak korlátozottak a lehetőségeik, az életképes, szakmailag is elfogadható alternatívák kidolgozása, párhuzamos programok bemutatása rengeteg energiába kerül, komoly emberanyagot feltételez – na meg azt, hogy a párt, amely szakmailag bírálja a kormányt, rendelkezik valamiféle struktúrákkal. Az Egyszerű Emberek ettől a felépítéstől nagyon messze van, egyének laza szövetsége, az SaS-nek pedig inkább megosztó, semmint egyesítő elképzelései vannak az állam irányításáról, ha konkrétumok kerülnek elő. 

Az ellenzéket nézve a legnagyobb baj, hogy Sulík és Matovič a kezdet és a vég – nincs más. Radoslav Procházka eltüntette azt a pártot, amire rá lehetett fogni, hogy hosszú távú, jobboldali alternatíva lehet Robert Ficóval szemben. A Sieť és a Híd átigazolása, illetve a KDH kiesése után a parlamentben egy hasonló kezdeményezést legfeljebb Miroslav Beblavý és a körülötte kialakuló, frakció nélküli csoport vállalhat fel. Más nem nagyon – az SaS és az Egyszerű Emberek sem képes megfelelni ennek. De ez a két párt inkább az őrkutya szerepre alkalmas, míg a valódi ellenzéknek – amit nem Boris Kollárnak és végképp nem Marián Kotlebának hívnak – a parlamenten kívülről kellene magát felépítenie. 

Ha egyáltalán lesz erre szándék.