Óriáscsőd Kínában?

A kínai pártvezetésnek kell szembenéznie az egyik legnagyobb kínai ingatlanfejlesztő vállalat lehetséges csődjével. Az Evergrande csoport pénzügyi gondjai nagyon komolyak, egyes gazdasági elemzők szerint a vállalatcsoport csődje lehet Kína Lehman Brothers-pillanata. Valószínűleg a dolgok nem fajulnak odáig, de a nemzetközi pénzügyi piacok idegesen figyelik, hogyan alakul az Evergrande sorsa.

Az elmúlt két évtizedben az ingatlanszektor volt a kínai gazdaság egyik fő húzóágazata, és az Evergrande az ágazat egyik legnagyobb játékosa. Az 1996-ban alapított ingatlanfejlesztő mindig agresszíven terjeszkedett, ennek köszönhetően bevételei gyorsan nőttek. A vállalatalapító Huj Csia-jin ambiciózus üzletember, ezért az Evergrande csoport tevékenysége fokozatosan az autóiparba, az élelmiszeriparba és az elektrotechnikára is kiterjedt. Huj Csia-jin egy időben Kína leggazdagabb embere volt, vagyonát még ma is 10 milliárd dollárra becsülik.

Az Evergrande története önmagában nem kivételes. Adott egy dinamikus iparágban tevékenykedő, agresszíven terjeszkedő vállalat. Ezt természetesen nagyrészt hitelből teszi, mert a gyorsan növekvő kínai ingatlanbuboréknak köszönhetően nem volt gond hitelezőket találni. Eljött azonban a pillanat, amikor az iparág növekedése lelassul, és a túl sok hitellel terhelt vállalat nem tudja törleszteni az adósságát. A történet vége általában jobb esetben vagyoneladás és vállalati átszervezés, rosszabb esetben teljes vállalati csőd. Hiába van az Evergrande-nek 1300 ingatlanfejlesztési projektje Kína 280 városában, ezzel együtt több mint 300 milliárd dolláros adóssága is van, melyet a vállalat tavaly óta egyre nehezebben kezel. A helyzet az elmúlt hetekben gyorsan romlott, és az Evergrande nem tudta kifizetni hitelezőinek a szeptember végén esedékes kamatokat. Mivel az év végéig a vállalatnak további 669 millió dollárt kell visszafizetnie, nem meglepő, hogy a vezetés kétségbeesetten próbál készpénzt szerezni.

Ha az Evergrande csődöt jelentene, ez hatalmas hullámokat vetne a kínai építőiparban, és azok továbbterjedhetnének a pénzügyi szektorra. A vállalat több száz hitelezőnek tartozik, és nehéz helyzetbe kerülnének azok a kínai családok is, amelyek már megfizették, de még nem vették át lakásaikat. A kormány persze nem akar szociális feszültséget, ezért valószínűleg nem fogja tétlenül nézni az Evergrande összeomlását. A pénzügyi segítség azonban inkább indirekt csatornákon érkezhet, ugyanis Peking évek óta kritizálja a nagy ingatlanbefektetők magas eladósodottságát, és egy nagy állami pénzügyi segélycsomag nem a megfelelő jelzést közvetítené a kínai nagyvállalatok felé.

Válságkezelésben Kína előnye az autoriter politikai rendszer, mely befolyással van az egész gazdaságra. A nagy állami bankokon keresztül a kínai kormány kézben tartja a pénzügyi szektort, és ha a politikai vezetés úgy dönt, a bankok készek lesznek pénzügyi mentőövet dobni az Evergrande-nek. Értesülések szerint Peking már több tartomány vezetésével egyeztetett az Evergrande jövőjéről, és az sem kizárt, hogy egy állami vállalat veszi át az érdekeltségeit. Ennek köszönhetően Kína egyelőre elkerüli a saját Lehman Brothersét, de az ingatlanszektor gondjai tovább lassítják a gazdasági növekedést.